Zenészek a zenészekért – jótékonysági koncert

A Credo verséneklő együttes ismert és igen népszerű nem csupán e kishazában, de Kárpát-medence szerte sokan szeretik azt, amit csinálnak a vers, a zene iránti alázattal. Húszéves születésnapra hívott az együttes, s lám, ezt sem öncélúan tették. Az ungvári filharmóniában rendezett jótékonysági koncertjükkel a kántorok, karvezetők munkájának megbecsülésére szerették volna felhívni a figyelmet.
 

A jubiláló zenészeket és az ünneplő közönséget elsőként Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy ebben a zűrzavaros világban ne feledkezzünk el a lelkiségről, a kultúránkról, az egyházunkról, azokról a dolgokról, amelyekért végül is érdemes élni és érdemes embernek lenni. Anyagias világunkban sokan nem ezeket tartják értéknek. Pedig a jóléttel nem jár együtt a boldogság, ehhez kell az erős kötődés a valláshoz, a kultúrához. Jó, hogy vannak ilyen zenészeink, akik megzenésített formában hozzánk közelebb hozzák a verseket, vannak kántorok, akik segítenek, hogy a zenével mélyüljünk el a hitben.

Brenzovics annak a reményének adott hangot, hogy Kárpátalján mindig lesz magyar közösség, ahol sem a dal, sem a vallás nem hal ki, s akkor mindig is szükség lesz a zenészekre, a kántorokra.

Az ének mobilizál, fegyelmez, lelkesít, egységessé tesz, egy akaratra tud hangolni, egy harmonikus közösséget tud létrehozni. Ebben vesz részt a Credo együttes is, kezdte köszöntőjét Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője. Az együttes nevében is vallja: hiszem. Ők Istenhez emelték fel szívüket akkor, amikor sokan elmentek Kárpátaljáról. Walesi bárdokként úgy énekelték ki az itteniek fájdalmát, gyötrelmét, hogy abban benne volt a hit és a remény.

„Fiaim, csak énekeljetek!” – ezt a Tompa Mihály-i üzenetet fogadta meg a Credo. Énekeljetek, mert az ének felemel, Istenhez emel, összekapcsol, áldást hoz az ember életére, fogalmazott Héder János, aki ezúttal oklevelekkel és pénzjutalommal mondott köszönetet a református gyülekezetek kántorainak, karvezetőinek áldásos munkájukért. Zán Fábián Sándor – külföldön tartózkodása miatt – levélben méltatta a kántorok szolgálatát, „nem hiábavaló a ti munkátok az Úrban”.

A kántorok missziója nem áll meg a gyülekezetben, az egész magyar nemzetet gazdagítják, fogalmazott Farkasné Bőcs Judit ungvári magyar konzul, aki felolvasta a fővédnökséget is vállaló Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár levelét. Amelyben köszönetet mondott a kárpátaljai magyarság helytállásáért, hogy erősítik a nemzet megmaradását. Amikor a politikai érvek véget érnek, megszólal a vers, a zene, emelte ki köszöntőjében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezetének elnöke, aki a ráti gyermekotthon – ahol Ivaskovics József, a Credo vezetője rendszeresen végzi a gyerekek zenei nevelését – kis lakóit szólította színpadra, akik dalban és szóban mondtak köszönetet Jóska bácsinak.

A haza szíve a határon kívül dobog – ezt éreztük meg főleg 2004. december 5-e után, fogalmazott köszöntőjében Tóth Csaba, a Credo Alapítvány elnöke, aki nagyra értékelte azt a munkát, amit a Credo együttes végez. Az egész magyar nemzet számára példaértékű, ahogy vallomást tesznek hitükről, hűségükről. Erre van most szükségünk nekünk is a csonkabonka Magyarországon, mondta.

És felcsendült a semmi mással össze nem téveszthető Credo-zene. A sok-sok ismert és kedvelt dal mellett csodálatos élményt szereztek a Fohász a hazáért címet viselő oratóiummal. Melynek előadásába bevontak zenészeket, egykori Credo-tagokat, azok gyermekeit, majd pedig a szalókai és az ungvári református gyülekezetek énekkarai is együtt énekeltek az ünnepeltekkel. Végezetül pedig az egész teremben zengett a megzenésített hitvallás: „Hol hit, ott szeretet, hol szeretet ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen”.

További sok szép sikert és áldásos szolgálatot, kedves jubiláló Credo!