Tollfosztás, kukoricamorzsolás és lámpáskészítés – Márton-napi hagyományok elevenedtek meg a Nagyberegi Tájházban

Az év jeles napjaihoz igazodó és a hozzájuk kapcsolódó népszokásokat felelevenítő tematikus foglalkozásokkal várja az iskoláscsoportokat a Nagyberegi Tájház. A programok célja, hogy a fiatalok ne csupán halljanak a régi idők életmódjáról és hagyományairól, hanem a gyakorlatban is megismerkedjenek azokkal. November 11-én, Márton napján a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium 6. osztályos tanulói látogattak el a tájházba, ahol változatos, élményekben gazdag foglalkozás várta őket.

A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által szervezett program első részében a tanulók tárlatvezetésen vettek részt. Gál Adél programkoordinátor vezetésével bejárták a hagyományos parasztház helyiségeit, miközben megismerkedtek annak jellegzetes felépítésével, a beregi textíliákkal, azok motívumvilágával, valamint a korabeli háztartás használati tárgyaival. A ház megtekintését követően közösen idézték fel Szent Márton történetét. A legenda szerint Márton Savariában, a mai Szombathely környékén látta meg a napvilágot a IV. század elején. Egy hideg téli estén a római császár katonájaként szolgáló ifjú lovaglás közben találkozott egy koldussal, akit megszánva kettévágta saját köpenyét és megosztotta azt az út szélén álló emberrel. Az ezt követő éjszakán Márton álmában Jézus jelent meg, a koldus alakjában. A találkozás és az azt követő látomás meghatározó fordulatot jelentett az életében, s elhatározta, hogy a továbbiakban Isten szolgálatának szenteli életét. Jólelkűségéről legendák keringtek, később püspökké akarták szentelni. Az egyik történet szerint Márton tiltakozott a kinevezés ellen, ezért egy libaólban rejtőzött el. A libák azonban gágogásukkal elárulták rejtekhelyét, így végül mégis püspökké szentelték.

Márton napjához számos magyar népszokás és időjósló megfigyelés is kapcsolódik, amelyekről szintén hallhattak a résztvevők. A néphagyomány szerint az időjárás alakulásából a tél jellegére is következtettek. Úgy tartották, ha „jókedvű” Márton, vagyis derűs az idő november 11-én, kemény, hideg tél következik, ha viszont borús az ég, borongós télre lehet számítani. A gyerekek a „fehér lovon érkező” és a „barna lovon érkező” Márton időjárásjósló jelentésével is megismerkedtek. Előbbi arra utalt, hogy Márton napján havazik, ami a népi megfigyelés szerint enyhe, latyakos telet ígért, míg a „barna ló” fagyos, hideg telet jelzett. Az egyik legismertebb, a naphoz kötődő mondás is szóba került: „Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”. A népi megfigyelés szerint tehát a november 11-i fagyos idő karácsonykor enyhébb, csapadékosabb időjárást, az aznapi enyheség pedig karácsonyi fagyokat vetített előre.

A jeles nap a hagyományos paraszti gazdálkodásban is fontos időpontnak számított, hiszen ekkor hajtották be az állatokat a legelőkről a téli szálláshelyükre. A téli hónapok közeledtével a falusi közösségek életében a közös munkák is egyre nagyobb szerepet kaptak. Ezek közé tartozott a tollfosztás, amelynek hagyományát ezúttal a tanulók is megismerhették. A régi falusi életben az asszonyok és lányok gyakran összegyűltek valamelyik háznál, hogy a libák és kacsák tollából kinyerjék a párnák és dunnák megtöltésére alkalmas puha pelyhet – s ez a munka egyben jókedvű társasági alkalmat is jelentett.

A Nagyberegi Tájházban Kepics Andrea kézműves irányításával idézték fel ezt a régi tevékenységet. A gyerekek egy libatollakkal teli dagasztótekenő köré gyűlve először azt próbálhatták ki, miként használták egykor a kihegyezett tollakat írásra, majd a tollfosztás technikájával is megismerkedtek. A foglalkozás során azt is megtudhatták, hogyan hasznosították a megtisztított pelyheket a háztartásokban. Akik éppen nem fértek oda a tollfosztáshoz, kukoricamorzsolással foglalatoskodtak: a kosarakba gyűjtött csövekről szorgalmasan morzsolták le a szemeket. A kukoricamorzsolás, más néven tengerifejtés szintén a téli időszak jellegzetes közösségi munkái közé tartozott. Gyakran a rokonok és szomszédok is besegítettek, hogy közösen végezzék el a termény feldolgozását. A munka közben a beszélgetésnek, az éneklésnek és a tréfálkozásnak is helye volt, így ezek az alkalmak a közösségi kapcsolatok ápolását is szolgálták.

A hagyományos tevékenységeket kézműveskedés követte. A diákok Márton-napi lámpásokat készítettek: az üvegeket csipkével, termésekkel és egyéb természetes alapanyagokkal díszítették, így végül mindenki saját alkotást vihetett haza.

A programból a hagyományos ízek sem maradtak ki. Olasz Piroska, a tájház szakácsnője ezúttal kemencében sült fahéjas-túrós almával kínálta a fiatalokat, akik lilahagymás, libazsíros kenyeret is kóstolhattak.

A Nagyberegi Tájház számára fontos, hogy az év jeles napjaihoz kapcsolódó alkalmakon keresztül az ide látogató gyerekek közvetlen tapasztalatokat szerezzenek elődeink életéről. A régi munkafolyamatok kipróbálása, a népszokások megismerése és a kézműves-tevékenységek egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a népi kultúra értékei a fiatalabb nemzedékek számára is érthetővé és átélhetővé váljanak.