Idén is tartalmas, mozgalmas és inspirációkban gazdag hetet töltött együtt az a művészetek iránt érdeklődő harminc gyerek, aki jelentkezett a Jankovács Mária Alkotótáborba, amelyet immár tizenötödik alkalommal rendeztek meg a Rákóczi Főiskola bázisán. Régi hagyomány, hogy minden esztendőben a témakörök különböző aktualitások köré szerveződnek. Méghozzá úgy, hogy a táborlakók először elméleti előadás keretében ismerkednek a kiválasztott művészeti stílussal, illetve az azt a korszakot reprezentáló művész munkásságával, majd a gyerekek ezt követően próbálják ki a művész alkotói pályájára jellemző technikákat. Mindez természetesen szakavatott tanárok, művészek útmutatásával történik.
Végső soron az eredmény önmagáért beszél, mutatott a Na’Conxypan Galériában kiállított művekre Kulin Ágnes táborvezető, a Révész Imre Társaság elnöke. Aki a továbbiakban annak az örömének adott hangot, hogy minden esztendőben új tehetségek tűnnek fel, ismerkednek a művészettel, s hogy ők segíthetik a fiatalok kibontakozását.
A táborzárón nagyon sok ötletes, egyedi alkotást láthattak az érdeklődők. A múlt század elején élt Alfons Mucha cseh plakátművész, a szecesszió egyik reprezentatív képviselőjének karcsú, lebegő könnyedségű nőalakjai, akik körül elmaradhatatlanok a virágmotívumok, nos, ez sok ifjú tehetséget megihletett. Akárcsak a vonal- és a fonalgrafika, illetve az ebben a technikában rejlő lehetőségek.
Jean-Michel Basquiet, a múlt század 70-es – 80-as éveiben grafiti művészből lett ismert festő, aki nem csupán az utcai művészetet emelte be a New York-i galériák világába, emellett az ősi törzsi művészet motívumkincsével is gazdagította életművét. Maszkjai igencsak kifejezőek. Nyomdokaiba lépve fiataljaink keze alól számos egyedi, mély gondolatokat ébresztő alkotás került ki.
Vajon milyen érzelmi hatásokat váltott ki az 1800-as évek közepén alkotó romantikus tájképfestőkből a természet, s vajon hogyan tükröződik a természet és az ember kapcsolata a szinte vele egyidőben alkotó realista művészek munkáin? A válasz így hangzik: az előbbiek leginkább a fenséges, illékony, különleges érzelmeket kiváltó pillanatok megörökítésére helyezték a hangsúlyt, az utóbbiak pedig zsánerképeiken gyakran a nyers valóságot ábrázolták, például azt, hogy milyen nehéz a földművesek élete. De akárhogy is van, a szabadban való festés mindenkor hatalmas élményt jelent, melyet a táborlakók a Vérke partján letelepedve ezúttal maguk is kipróbálhattak. És az ott készült skiccek nyomán később számos érdekes akvarell született.
Megtudtuk, hogy délutánonként fakultatív foglalkozásokra került sor, a gyerekek társasjátékokban merülhettek el, ismerkedtek az origami művészetével, elsajátították a hideg batikolás technikáját.
Mint kiderült, a hét folyamán a táborozók elutaztak a Latorca-parti városba. Ott többek között a Munkácsy Mihály Magyar Házban megtekintették Matl Péter kiállítását, elzarándokoltak a kendereskei kilátóhoz. Egy nap pedig Beregszászon a Horváth Anna Múzeumba látogattak el és megszemlélték a Garanyi-kiállítást.
