Február 11-e ugyan nem piros betűs esemény a naptárban, a kárpátaljai magyarság számára mégis jeles dátum. Ezen a napon van az emlékezés ünnepe. Olyan nagy előd tetteit idézzük fel, aki nagy szerepet vállalt a nemzet fennmaradásában, régi szabadságának helyreállításában. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1711. február 11-én Salánkon tartotta utolsó országgyűlését. Ebből az alkalomból a község polgárai felidézik a Nagy Fejedelem tetteit, jelentőségét. Idén még az égiek is áldásukat adták az eseményre: „hétágra sütött a nap”.
– Valóban jót teszünk, hisz még Istennek is tetszik emlékezésünk – jegyezte meg Aljohin Viktor polgármester.
A rendezvény nyitányaként imára gyűltek a hívek a görög katolikus és református templomban. Ünnepi igemagyarázatában Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a jelenkori magyarság helyzetéről szólt.
– Közösségünknek egyre inkább csökken a súlya – fejtette ki. – Mások döntenek sorsunk felől, de minket nem kérdeznek meg. Népünk élete leginkább egy elhagyott, fájó lelkű asszonyéhoz hasonló. De Isten megszólította, és ma is megszólítja a fájó lelkűt. Elődeink tudták, az Úr nélkül nem lesz szabadságuk, békéjük, életük. Mint a Nagy Fejedelem szállóigévé vált vezérelve – Istennel a hazáért és a szabadságért! – is sugallja, nem önmagára és kurucaira támaszkodott, hanem egy magasabb hatalom kezébe tette le népe sorsát. Mi sem bizonyítja jobban helyességét, minthogy a nemzet megmaradt. A mai napnak úgy van értelme, ha nem csak a múltba nézünk, hanem a jövőbe is.
A két felekezet a helyi Rákóczi-emlékpark előtt találkozott. A gyülekezés ideje alatt kuruc dallamok csendültek fel. A vendégek felszólalása után mindenki tiszteletét tette II. Rákóczi Ferenc szobra előtt. A koszorúzás után az ünneplő gyülekezet a helyi középiskola udvarán melegedhetett a forralt bor és meleg bogrács mellett. Mindeközben a műkedvelő fiatalok előadásai szórakoztatták az egybegyűlteket.
A polgármester megjegyezte, ugyan ma sem vagyunk könnyű helyzetben, de vannak emlékeink, melyekből meríthetünk.
– Egy nemzet óriására emlékezni megtisztelő feladat – emelte ki. – Rákóczi nem akadt el az érzelmek kátyúiban, tántoríthatatlanul hűséges volt eszméjéhez. Felismerte, hogy egyedül az összefogás vezethet célra.
Balogh Attila református lelkipásztor az Istennel való kapcsolat fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta: nélküle nem lesz haladás, de vele a kőhegy is megmozdítható.
Gál Erzsébet, a község könyvtárvezetője az évforduló tiszteletére könyvkiállítást rendezett. Ezen kívül helyi és Rákócziról szóló mondákat gyűjtött össze és ajánlotta a vendégek figyelmébe.
– Igyekeztem minden fontosabb dokumentumot kiállítani – mondja. – Nagyon érdekes dolgokat találtam mind a fejedelemről, mind községünkről. A császárral kötött egyhónapos fegyverszünet alatt Salánkra vonult vissza. Ehhez is fűződik egy kedves monda. Eszerint menekülés közben betért egy helyi kovácshoz, akivel megfordíttatta lován a patkót, hogy az ellenség azt higgye, ellenkező irányba haladt.
A község számára az országgyűlés igen fontos esemény volt. A református templomban felirat is őrzi emlékét, amelyet a Nagyságos Fejedelem halálának 200-ik évfordulója alkalmából jegyeztek fel. A salánkiak büszkék arra, hogy oly sok település közül a vezér az ő falujukat választotta az emlékezetes tanácskozás színhelyéül.
