borzsovai ifjú hölggyel, aki Vidnyánszky Attila osztályában tanul színművészetet Budapesten. A fiatal tehetség a Háztűznéző című darabban alakított nagyot Agafja Tyihonovnát megformálva. Akkor azt nyilatkozta, hogy eddigi szerepei közül ez a karakter áll hozzá a legközelebb, hiszen ő is vicces, jókedvű ember, mindenben a pozitívumot keresi és látja. Most ugyancsak a Háztűznéző hozta meg neki a sikert. a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján a darabban nyújtott alakításáért ő vehette át az ígéretes tehetségek számára alapított Teplánszky-díjat.
– Miként ért, hogy te kaptad az elismerést?
– Mindig, minden előadásnál arra törekszünk, hogy a legjobb legyen, és a Kisvárdára tartó úton is végig azon izgultam, hogy most is meg tudjam mutatni azt, ami bennem van. Bíztam benne, hogy a szakmai zsűri is észreveszi ezt. Hála Istennek nagyon jól sikerült az előadás, közben két nyílt színi tapsot is kaptam. Tudtam, hogy van egy ilyen díj. Azt kell mondanom: óriási meglepetésként ért, gyakorlatilag nem mertem elhinni, hogy én kaptam meg az elismerést. Amikor átvettem, elpityeredtem, és a református ének jutott az eszembe: „Tégy, Uram, engem áldássá!” És valóban ez szeretnék lenni mások életében, mert azt érzem, hogy valami olyasmit adott nekem a Jó Isten, amivel célom van az életben, amin dolgoznom kell, és valami olyat kell létrehoznom a színpadon a kollégákkal, amit, ha megnéz egy néző, elgondolkodtatja, és ki tudja zökkenteni a hétköznapi problémákból, gondokból. Az utóbbi időszakban tényleg sokat dolgoztam, és most érzem azt, hogy ennek meglett az eredménye.
– Mit érzel most, néhány nap elteltével?
– Ösztönözést érzek és arra törekszem, hogy a továbbiakban is bizonyítsam a rátermettségem, és hogy méltó vagyok a díjra. Minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető legtöbbet tudjak fejlődni és minden szerepben meg tudjak újulni. Fokozatosan haladok a céljaim felé, amihez megkaptam az első nagy ösztönzést. Nekem ez nagyon nagy motiváció a jövőre nézve, és visszajelzés az élettől arra, hogy a kitartás, a kemény munka és a bátorság mindig meghozza a gyümölcsét. És szerintem visszajelzés is, hogy a Jó Isten okkal vezetett engem erre az útra, és célja van velem. Én pedig nagyon igyekszem ezzel a lehetőséggel élni és méltónak lenni rá.
– Említetted az elején, hogy Agafja Tyihonovna megformálása közel áll
hozzád.
– Ez volt az első előadás, amiben nem szerepet vettem át, hanem
szerepet formáltam meg saját magamból. Agafja Tyihonovna teljesen belőlem született meg, a próbafolyamatok alatt Vidnyánszky Attila végig engem figyelt, hogy
napról-napra mit hozok, csiszolgatott, vezetett az úton. Nagyon boldog vagyok, hogy
24 évesen, negyedéves színművész hallgatóként ezzel a szereppel kaptam meg életem első díját is. Ez szinte hihetetlen, és hatalmas csoda az életemben.
– Most mivel foglalkozol?
– Épp nyári szabadságon vagyok, az utolsó vizsgáimat is leadtam, így hozzákezdhetek a szakdolgozatom írásához, ami a beregszászi színházról szól. A
következő hetekben sem fogok unatkozni. Szeptember végén ismét elkezdődik a munka a Nemzeti Színházban, októberben már bemutatónk is lesz, Vidnyánszky Attila rendezésében az Esthajnal című darabot visszük színre Bodrogi Gyulával. Nagyon izgalmas, minden próbafolyamatban van valami, amiért megéri dolgozni ezekkel a darabokkal, és az sem mellékes, hogy milyen sokat tudunk tanulni. Közben olvasópróbáim lesznek. Ebben az évadban a Nemzeti Színház két új darabjában szerepelek. A beregszászi színházban is sok munka ígérkezik, amiért végtelenül hálás vagyok. Tehát munkából a közeljövőben sem lesz hiány, motivációból sem, kitartásból sem. Áldásokban gazdag most az életem.
