Mezővári ma már egy olyan gyöngyszeme Kárpátaljának, ahol egész évben komoly hangsúlyt fektetnek a néphagyományok, a népzene és néptánc oktatására azzal a céllal, hogy ez a gyerekek számára ne hagyományápolás legyen, hanem azt magukávé téve igazán meg is éljék. Ehhez persze a sok tehetséges gyermek mellett az is kell, hogy legyenek olyan agilis muzsikusok, szervezők, akik Istentől kapott tehetségüket használva odaadással, kitartással, szívvel-lélekkel végzik ezt a szolgálatot. Nos, ebben itt Kovács Sándor és felesége, Erika példát mutat.
A Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő Csoóri Sándor Program, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával idén immáron negyedik alkalommal rendezték meg sikeresen a Mezővári Népi és Hagyományőrző Napokat, amely méltó lezárása az egész éves kemény munkának, hogy a gyerekek itt sok-sok élménnyel feltöltődve folytassák a vakációt, s hogy a megannyi újabb meglepetés reményében várják a következő tanévet.
Mint a háromnapos programot lezáró pazar gálaesten Kovács Erika főszervezőtől megtudtuk, idén a somogyi és a magyarbődi zene és tánc került a középpontba. Itt a résztvevők belekóstoltak ezeknek a tájegységeknek a népi kultúrájába, s ezzel foglalkoznak majd a műhelyekben is Csomán, Benében, Váriban, Orosziban, ahonnan egy-egy tánc- és zenészcsoport jött el a táborba. Ahol minden nap bőséges zenélés, táncolás, éneklés szerepelt a programban, a foglalkozások közti szabadidőt pedig kézműveskedés töltötte ki. Volt itt nemezelés, szövés, gyöngyfűzés, horgolás, Biláncsik Szergejjel agyagoztak, Vass Gergő és párja, Barbara a bőrdíszművesség rejtelmeibe vezette be a gyerekeket. Akik esténként a népmese, népi mondóka, a népköltészet és a klasszikus költészet világával ismerkedhettek a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze, Vass Magdolna segítségével, Rajkó Balázs pedig a kamaszokkal foglalkozott interaktívan, igencsak hatékonyan.
A háború árnyékában nem könnyű szakembereket találni, ám a szervezők hálásak, hogy az általuk felkért zenészek, oktatók elfogadták a felkérést és szívesen jöttek távolabbi vidékekről is. A táncoktatást például Botos Boglárka, a Tulipán Tanoda néptáncoktatója, az Ungvári Dayka Gábor Középiskola Csüllő és a Cseprentő együtteseinek a vezetője vállalta el. A hegedűsökkel Leman Ványa foglalkozott, aki ukrán nemzetiségűként is igencsak otthonosan mozog a magyar népzenében, s végtelen türelme van a kicsikhez. A fúvósszekcióval Biró Hajla Ágnes foglalkozott, a citerásokat pedig Gáti Gyöngyi terelgette. Harmonikát, brácsát oktatott Kovács Sándor, a BorzsaVári népi zenekar vezetője, a nagybőgő kedvelőit a Kovács házaspár kisebbik nagyfia, Tamás terelgette, az énekoktatást pedig a lányuk, Abigél vállalta el. Ők mindketten a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanulói.
S hogy milyen eredményes munka zajlott a három nap folyamán, arról az igencsak színvonalas gálakoncerten győződhettünk meg, ahol mindegyik szakág képviselői bemutatták, mit tanultak ez idő alatt. Bár sok gyerek először vett kezébe népi hangszert, egy-két dalt már ügyesen eljátszott rajta, a gyakorlottabbak meg igazi koncertélményben részesítették a hallgatóságot. És perdült a szoknya. A néptáncosok – kicsik, nagyok egyaránt – bebizonyították, hogy lábukban van a ritmus, így a BorzsaVári, a Csipkés és a Sodró együttes néhány tagjából ez alkalomból összeállt tábori zenekar húzta talpalávalóra önfeledten járták a somogyi és a magyarbődi táncokat. És a végén össznépi táncba invitálták a bemutatóra érkezett szülőket, nagyszülőket, érdeklődőket is. Akik már a Kovács Abigél vezette közös énekkar és legénykar előadásába is örömmel kapcsolódott be: szívből énekelték a fiatalokkal az ismert dallamokat, de a számukra új népdalok megtanulásában is lelkesen részt vettek.
A gyerekek étkeztetéséről a helyi önkéntes asszonyok gondoskodtak, akik minden nap finomságokkal kényeztették a fiatalokat, a zárásra pedig az örök kedvenc szilvalekváros fánkkal kedveskedtek a résztvevőknek.
Köszönjük az élményt és további sikeres munkát kívánunk.
