A Munkácsy Mihály Magyar Ház és Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében a világhírű magyar festőművész születésének 181. évfordulóját méltatták a Latorca-parti városban.
Az esemény a festő mellszobrának megkoszorúzásával vette kezdetét, majd Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója mondott köszöntő beszédet. Ezt követően az érdeklődők művészettörténeti előadást hallgattak Dr. Boros Judit tolmácsolásában. A kutató arra a kérdésre adott választ, hogy miért szeretjük Munkácsy képeit? A közönség megismerhette Munkácsy Mihály életét és munkásságát, illetve műveinek hatását a festészetre. Elhangzott, bár Munkácsy Mihály élete nagy részét külföldön töltötte, mindig magyarnak érezte és vallotta magát. A megemlékezést Barta Ilona zongorajátéka színesítette.
Mint ismeretes, Munkácsy Mihály (1844–1900) Lieb Mihály Leó néven Munkácson született egy 18. század elején bevándorolt bajor hivatalnokcsalád leszármazottjaként. Életét a Szamossy Elek festőművésszel való találkozás változtatta meg. 1867-től állami ösztöndíjjal Münchenben − Szinyei Merse Pállal és Benczúr Gyulával − és Párizsban tanulhatott, de Bécsben és Düsseldorfban is megfordult. Hatott rá a romantika, a realizmus és a historizmus. Első nagy sikere az Ásító inas, majd a Siralomház (1869) című festménye volt. 1871 végén Párizsba költözött. Az 1870-es évek közepétől az élet nehézségeitől megfáradt, egyszerű emberek realista stílusú ábrázolása helyett inkább az előkelő városi polgárság és a főúri körök elvárásai szerint alkotott. Hatalmas vásznaival az egész világot meghódította, leghíresebb alkotásai a Krisztus-trilógia darabjai.
