Február 20-án a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az ArtTisza Művészeti Egyesület közös szervezésében Munkácsy Mihály születésének 170. évfordulója alkalmából szoboravatóra került sor Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán. A festőfejedelmet ábrázoló fejszobor Szilágyi Sándor, az ArtTisza Művészeti Egyesület elnökének alkotása. A rendezvényen a szervezetek vezetői mellett részt vettek a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákjai is. A megjelenteket Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke köszöntötte.
Az ünnepélyes program kezdete előtt a megjelentek egy perces néma csenddel adóztak a kijevi események során elhunyt áldozatok emléke előtt.
Zubánics László felvezetőjében röviden ismertette Munkácsy Mihály életét, munkásságát. Mint ismeretes a festő Lieb Mihály néven látta meg a napvilágot Munkácson, a városházával átellenben lévő sótiszti lakás sarokszobájában. Munkásságának kezdeti szakaszát, festészetét a felszólaló Szinyei Merse Pál visszaemlékezését idézve szemléltette:
„Jól ismertem Munkácsyt, Münchenben 1866-1868-ban gyakran találkoztunk, eljött ő Leibl körébe, de mindenki lesajnálta. Nemcsak azért, mert németül csak gagyogott, s kifejezésein halálra kacagták magukat a fiúk, de sajnálták, hogy nem haladhat. Nem volt meg a kellő alapja, a tudása bizonytalan volt. Egy nap eltűnt közülünk, s mikor újra elénk került, nagyban újságolta, hogy Párizsban járt. Általános volt a vélemény, hogy kár volt az útiköltségért. Mindenki - kivétel nélkül - úgy ítélte meg, hogy nem foghat rajta Párizs. Mert hiszen ami munkát tőle láttunk, mind nagyon gyenge, rajzhibákkal teli volt. Mikor aztán a Siralomház-zal nagy sikert aratott és annak reprodukciója szemünk elé került, hogy egy szóval megmondjam, senki se hitte, hogy ő festette. Talán Knaus vagy más festő korrigált belé. A mesterségbeli tudásában nem hittünk...”
Nemzetközi elismertségét jól szemlélteti, hogy Lieb Mihály 1878-ban a Milton festményének bécsi kiállítása alkalmából Budapesten Vaskorona-rendjelet és nemesi oklevelet kapott I. Ferenc Józseftől, valamint a Munkácsy előnevet is felvehette. Ezt követően immár Munkácsy Mihály néven érkezett szülővárosába ahol díszpolgárrá avatták.
A rendezvényen Mányi István, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulja ünnepi szavaiban a művészet és a kultúra határok felettiségét hangsúlyozta, amelyre kiváló példa Munkácsy Mihály életútja. A diplomata elismerően szólt az ArtTisza Művészeti Egyesület tevékenységéről: mint mondta munkájuk is hozzájárul, ahhoz, hogy a kulturális és emberi kapcsolatoknak ne szabhassanak gátat a határok. A felszólaló gratulált az alkotónak az elkészült munkához és további sikereket kívánt.
Szilágyi Sándor felszólalásában elmondta Boksay József kárpátaljai tájképfestő és grafikus, valamint Pásztor Ferenc néhai beregszászi főesperes-plébános szobrainak elkészítése után érezte magát elég éretté ahhoz, hogy valóra váljon az a gyermekkori álma – szobrot készítsen Munkácsy Mihályról is. Az alkotásról szólva elmondta, hogy a szobor anyagát alkotó scagliola-alapú műkövet három év munkája során sikerült időtállóvá tenni, és a jövőben több alkotást is szeretne készíteni ebből az alapanyagból.
Az ünnepi beszédeket követően Mányi István és Szilágyi Sándor közösen leplezték le a szobrot. Szilágyi Sándor a szobrot elemezve elmondta: a az alkotói munkánál fontos szempont volt az egyensúlyteremtés: a szobor finomra dolgozott tetejétől az „időrágta” talapzat aljáig a durvaság és a finomság egyszerre jelenik meg. A szobor több képi ábrázolás alapján készült, s a festőt 45 éves korában mutatja.
A szoboravatót követően a megjelentek egy kötetlen beszélgetés során oszthatták meg gondolataikat egymással.
