Roman Murnik szobrász legújabb alkotása a Pravoszláv parton kapott helyet. A miniszobor Hollósy Simon festőművésznek, a kárpátaljai és a magyar tájfestészet meghatározó alakjának állít emléket. Ez már a 70. miniszobor Ungváron.
A szobor megalkotását a helyi örmény közösség kezdeményezte, és Arszen Melkumjan, üzletember, mecénás, az Ungvári Városi Tanács képviselője támogatta, aki az ünnepségen fontosnak nevezte, hogy olyan embereknek állítsanak emléket, akik munkásságukkal, életükkel nemzetiségüktől függetlenül sokat tettek a régióért. Hollósy Simon ilyen volt.
A miniszobrot Arszen Melkumjan, Roman Murnik, Kovach Anton ungvári festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense, a rajz tanszék vezetője, Ukrajna Érdemes Művésze és Magyarország ungvári főkonzulátusa képviseletében Vida László első beosztott konzul leplezte le.
Kovach Anton ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy a miniszobor révén még többen ismerhetik meg Hollósy Simon nevét, és ezáltal várhatóan érdeklődnek majd a festőművész élete és munkássága iránt. Hozzátette: a kis dolgok valóban hatalmas örömet tudnak okozni.
Vida László kiemelte, hogy Hollósy Simon karaktere része a Közép-európai térség jellegzetes kulturális örökségének, művészete azt üzeni, hogy sokféle kultúrájú, soknemzetiségű és sokvallású népek harmonikus és békés életet tudnak élni egymás mellett. Mint a diplomata fogalmazott, ez a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség ezen népek erőssége, amely által gazdagabbá váltak.
Hollósy Simon magyar–örmény családban született Máramarosszigeten 1857-ben. Édesapja a forradalmi események hatására változtatta Korbulyról Hollósyra nevét. A fiatal Hollósy Simon először Budapesten tanult, majd Münchenbe került, ahol Gabl Alajos és Otto Seitz festőművészek tanítványa lett. 1885-ben mutatta be Hollósy a Tengerihántás című festményét. Egy év múlva már saját festőiskolát működtetett Münchenben, amelyben a müncheni hagyományoktól eltérő stílusban tanította növendékeit. A naturalizmus és a realizmus képviselője volt. Tanítványai közt tudhatta Csontváry Kosztka Tivadart és Rudnay Gyulát. 1896-ban átköltözött Nagybányára, ahol művésztelepet hozott létre Réti Istvánnal, Thorma Jánossal és Iványi-Grünwald Bélával. Egészen 1902-ig dolgozott itt a festő, s ettől kezdve Münchenben, Fonyódon, Vajdahunyadon és Técsőn tanított. Técsőn festette meg a Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal című alkotásait. 1918-ban itt is hunyt el. Szülővárosában Máramarosszigeten helyezték végső nyugalomra.
