Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
(1Korinthus 1:18)
Globalizálódó társadalmunkban kiürülni látszanak azok a bensőséges ünnepek is, amelyek korábban a családok összekötő kovászaiként működtek. A Karácsony egyre inkább az ajándékvásárlásról, mint a szeretetről szól, s Húsvétkor is lassan, de egyre biztosabban feledkezünk meg annak valódi üzenetéről: a legnagyobb misztériumot, a feltámadást elnyomja a csoki-nyuszik, giccses csecsebecsék, képeslapok, stb. áradata. Milyen könnyű manapság a virtuális világban rákattintgatni egy-egy előre-gyártott képeslapra, videóra, aztán a megosztás gombra, és lelkiismeretünk megnyugszik: ismerőseinket köszöntöttük, azt kívántuk, legyenek boldogok. Sokszor már nem is Húsvétot, hanem boldog nyuszi-ünnepet kívánunk szeretteinknek, legjobb ismerőseinknek. Pedig a nyúl is csak egy jelkép, akárcsak a tojás – a termékenység és az élet ciklikus megújulásának szimbóluma. Maga a húsvéti tojás is piros, utalva Krisztus vérére, amellyel a keresztfán megváltott bennünket, bűnös embereket.
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Görög katolikus testvéreink Húsvét ünnepén ezekkel a szavakkal köszöntik egymás, akárcsak annak idején a tanítványok is. A húsvéti ünnepkörnek két kiemelkedő eseménye a nagypéntek és húsvét első napjának hajnala. Nagypénteken feszítették meg Jézus Krisztust a Golgotán. Húsvét hajnalán pedig a végtisztesség céljából odament asszonyok üresen találták Jézus sírját. Angyal jelentette ki az asszonyoknak, hogy Krisztus feltámadott. Krisztus elvégezte a váltság munkáját a kereszten. A Mennyei Atya azzal nyilatkoztatta ki a váltság elfogadását, hogy Fiát feltámasztotta. A megváltás örömüzenetét Krisztus tanítványaira bízta.
