Szívhez szóló hegedűjátékával már az Európa-Magyar Házban Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek címmel pénteken rendezett konferencia kezdetén bensőséges hangulatot teremtett Molnár József, a száztagú cigányzenekar prímása. A sztálini lágerekbe odahaltak tiszteletére rendezett konferencián nem csupán kárpátaljaiak vettek részt. A Magyarországi Németek Pécs-Baranya Megyei Nemzetiségi Köre, valamint a sárospataki, a szászrégeni (Románia), felvidéki magyarok, németek is képviseltették magukat. Körünkben üdvözölhettünk két túlélőt: idős Pocsai Vincét és Nagy Andrást.
A mai ötveneseknek még volt alkalmuk arra, hogy a nagyapák elbeszéléseiből, úgymond első kézből, tájékozódjanak az első világháború eseményeiről, a második világháború borzalmairól, a szovjet csapatok bevonulásáról. És természetesen a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájáról, a málenykij robotról, mondta köszöntőjében Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke. Ám ahogy telnek az évek, ezek az események mind kevesebb fiatalt érintenek meg. Márpedig a XX. század tragikus eseményeinek ismerete nélkül nincs kollektív emlékezet, hangsúlyozta az előadó. Valamennyi generáció számára igencsak tanulságos ezekkel az eseményekkel és azok következményeivel való szembenézés. És még mindig van bőven kibeszélnivalónk. Ukrán hivatalos részről még nem történt meg az ártatlanul elhurcoltak rehabilitása, apáink, nagyapáink hiába ontották vérüket a második világháború frontjain, nekünk nem lehetnek hősi halottaink. A kollektív emlékezet sarokkövei ezek, melyek mind a mai napig nincsenek a helyükre téve.
Pocsai Vince református lelkész, a Magyar Kultúra Lovagja ezután rövid imában emlékezett a messzi földön, idegenben odahaltakról, s szólt azokról is, akiknek – a töretlen istenhitüknek köszönhetően – sikerült túlélniük a borzalmakat, s hosszú hónapok szenvedései után sikerült hazatérniük szeretteikhez.
Kincs Gábor, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnöke beszámolt arról az emlékmű-felújítási programról, amely bő másfél esztendővel ezelőtt kezdődött, s melynek eredményeként a magyar falvakban található mintegy két tucat emlékmű lett helyreállítva. Az előadó külön szólt a Dercenben létrehozott Megbékélés a Közös Európáért Nemzetközi Honvédsírkertről, amely remélhetően hamarosan ugyanolyan kárpát-medencei zarándokhellyé válik, mint Szolyva.
Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára, a MÉKK elnöke arról a kezdeményezésről szólt, melynek célja, hogy az emlékpark bejáratánál néhány évvel ezelőtt felállított kápolnában az erre a célra elkészített emlékkönyvekbe bekerüljön mindazoknak a neve, akik a sztálini lágerekben pusztultak el. Matkovits Kretz Eleonóra, a Magyarországi Németek Pécs-Baranya Megyei Nemzetiségi Körének elnöke emlékeztetett arra a kevésbé ismert tényre, hogy a bevonuló szovjet csapatokhoz tartozó különleges alakulatok tagjai igen sok német gyökerekkel rendelkező nőt is lágerbe hurcoltak és kényszermunkára fogtak. Egy sikeres eu-s pályázat eredményeként tavaly a Donyec-medencébe látogatott el egy több mint húszfős csapatuk, amely a szenvedések helyszínén gyűjtött anyagot. Most az a tervük, hogy a kutatásba bevonják az erdélyieket, a vajdaságiakat, a felvidékieket, hisz ezekből a régiókból szintén igen sokan kerültek a gulágra. Nem csupán a történészekre, a hozzájuk csatlakozó lelkes fiatal kutatókra vár még nagy munka, hisz a málenykij robottal kapcsolatban még igen sok a nyitott kérdés. És feladata a másoknak is van bőven, hangsúlyozta a pécsi németkörösök elnöke. Hiányzik például egy olyan nagy lélegzetű játékfilm, illetve regény, amely ezt a közép-európai sorstragédiát a nagyközönség elé tárná érthetően, szenvedélyesen és mégis hitelesen. Egy ilyen játékfilmmel, illetve regénnyel az európai közvéleményt is könnyebben meg tudnánk győzni arról, hogy a második világháborúban győzteseknek és a veszteseknek egyaránt van elszámolnivalójuk népükkel és más nemzetekkel szemben.
