Április 11-én ünnepeltük a költészet napját. Ebből az alkalomból egy kevésbé ismert kárpátaljai tanító, író, költő, újságszerkesztő, Tulcsik Ferenc előtt tisztelgünk.
Sátoraljaújhelyen született 1862. július 12-én egy iparoscsaládban.
Tanulmányai első éveit szülővárosában végezte, majd átkerült a máramarosszigeti tanítóképzőbe. Tanítói diplomájával Munkácson helyezkedett el.
Pedagógusi tevékenysége mellett számos lap – Sziget, Képes Családi Lapok, Munkács, Bereg – munkájába bekapcsolódott. Versei, írásai jelentek meg.
Ezek közül ismertebb a Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából szerzett költeménye, valamint a podheringi győzelem 50. évfordulójára írt Hősök emléke című verse.
1892-ben Fenyves Lajossal közösen megalapította a Munkács és Vidéke című társadalmi és szépirodalmi lapot, melynek először segéd- és helyettesszerkesztője, majd főszerkesztője lett.
Tagja volt a Magyar Újságírók Szövetségének.
Aktív társadalmi életet élt, nevéhez fűződik a podheringi emlékoszlop állítására szóló fölhívás megfogalmazása, továbbá 1902-ben a kezdeményezés, hogy Munkács városa szobrot emeljen híres szülöttének, Munkácsy Mihálynak.
Emellett a századfordulón levelet írt Rákosi Jenőnek, a Budapesti Hírlap főszerkesztőjének, hogy a magyar újságírás kiemelkedő alakjaként pártfogolja a munkácsiak szándékát egy Árpád-szobor felállítására.
Tulcsik Ferenc Őrangyalom című verse a Bereg hetilap 1902. június 2-i számában jelent meg:
Ha nyugtomat már nem lelém:
Reményt ragyogva tűnt elém
Bűvös sugáru szép szemed
És megvigasztalt engemet.
Ha önmagával s mindennel
Meghasonlott e dúlt kebel:
Szelíd szavad vígasztala,
Bus éltem fényes angyala!
Midőn szivem kétségbeesett,
Te nyújtottál védő kezet.
Veszélyes életutamon
Te voltál őrző angyalom.
Ha már őrangyalom levél,
Ki szivemmel csodát tevél,
Tégy most még egy csodát velem
Mutasd meg a mennyet nekem!
Könnyű lesz az neked nagyon,
Hallgass meg hát, szép angyalom.
Tedd ajkaimra ajkaid.
Egy csókra az ég megnyílik!
