Isten népe körmenettel tiszteleg az úrnapja előtt

Isten végtelen szeretete előtt virágszőnyeggel és ünnepi körmenettel tisztelegnek ma országszerte a katolikus hívők Jézus szent teste és vére ünnepén, vagyis az úrnapján. A pünkösdöt követő második vasárnapon az Oltáriszentség, vagyis az eucharisztia tisztelete áll az egyházi liturgia előterében.

A Solemnitas Corpus Domininak, vagyis az Úr szent teste és szent vére ünnepének tartott nap a katolikus egyházban főünnepnek számít.

Napja eredetileg a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön, tehát három nappal ezelőtt volt, a liturgikus rendben azonban a húsvét utáni hatvanadik napon, vagyis ma ünneplik.

Az ünnep alapgondolata az utolsó vacsora történetében fogant. Lukács evangélista tolmácsolásában Jézus „vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” (Lukács 22,19-20).

Jézus ezzel példát és feladatot adott: „Ezt cselekedjétek” – mondta. Noha az egyház már az apostoli időtől fogva követi Jézus példáját, szent teste és vére ünnepét mégsem tartották a kezdeti időkben. Az Úrnapja ünnepének gyökerei ugyanis a 13. századig nyúlnak vissza.

A hagyományok szerint egy francia apáca, a később szentté is avatott Liége-i Juliana álma indította el az eseményeket. Az 1195 körül a Liège melletti Rétinne-ben született leány Ágnes nevű ikertestvérével együtt ötéves korában árvaságra jutott, s Sapientia nővér, a helyi kolostor priorája nevelte fel őket. Julianna tizenhárom évesen fogadalmas nővér lett. Nem sokkal ezt követően, úgy 1210 táján kezdődtek a látomásai.

Egy ízben a Holdat látta teljes fényében ragyogni, csakhogy az égitest felszínét átlósan egy sötét csík ketté szelte.

Julianna idővel értette csak meg a látomás értelmét: a teljes fényében ragyogó telihold az egyházat és annak éves liturgikus rendjét jelképezi, amely már majdnem tökéletes, csakhogy a sötét folt azt jelzi, hogy valami még hiányzik. Egy ünnep.

Julianna 1230-ban lett annak a kolostornak a priorája, ahol felnőtt. Ekkor tárta látomását Liège püspöke, Saint-Cher-i Hugó és Jaques Pantaléon elé, aki nem sokkal később IV. Orbán néven pápa lett.

Ez a skolasztika, vagyis a középkor legmeghatározóbb filozófiai irányzatának kora.

A párizsi Notre-Dame-ban ekkor jelent meg liturgikus elemként az úrfelmutatás, Assisi Szent Ferenc pedig ekkor állította össze az első ferences regulát. A korszak további jellemzője, hogy a püspökök a liturgikus rendbe helyi ünnepeket is bevehettek. Robert, Liége püspöke is így tett és 1246-ban elrendelte, hogy minden évben meg kell tartani a Corpus Christi, vagyis Krisztus teste ünnepét.

Ahhoz azonban, hogy ez egyetemes ünnep legyen, egy csodás eseménynek is be kellett következnie.

A hagyomány szerint egy zarándokútját járó cseh pap 1263-ban szentmisét mutatott be a bolsenai Szent Krisztina-templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, hogy valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor. Ekkor azonban a kezében tartott megtört ostyából vércseppek hulltak az ostyaabroszra, amit a következő év június 14-én megmutattak IV. Orbán pápának. A pápa ennek hatására augusztus 11-én kiadta a Transiturus de hoc mundo kezdetű bulláját, melyben elrendelte, hogy ezentúl minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön meg kell tartani az úrnapja ünnepét.