Szucsák Elemér
(1908-2004)
„Az értelmesek pedig
tündökleni fognak,
Mint az égboltozat fénye:
és kik igazságra
oktatnak sokakat
mint a csillagok
örökkön örökké.”
(temetési emlékvers)
Halálának közelgő 10.évfordulója alkalmából cikkemben megemlékezem Szucsák Elemér gyógypedagógus-igazgatóról és munkásságáról. Szucsák Elemér 1908-ban született Miskolcon. 1928-ban végzett Miskolcon az Evangélikus Tanítóképző Főiskolán. Tornanádaskán kapott munkát, az akkor még a Római Katolikus Felekezeti Népiskolában, egy tanerős, egy tantermes 6 osztályos osztatlan elemiben. Vasárnaponként a templomi orgonajáték is beletartozott a munkaköri feladatába. Bár adódtak nehézségek (nem megfelelő iskolai bútorzat, iskolai füzetek hiánya, szegénység, a szolgálati lakásában nem megfelelő fűtés, ivóvíz), Szucsák Elemér teljes odaadással, szívvel-lélekkel tanított.
A havi fizetése 82 pengő 50 fillér volt.
Sokat halászott-vadászott szabadidejében, ezzel mentette meg a családját a háború utáni éhezéstől. Esténként katonákat és leventéket is oktatott.
Megszakította a munkáját 1930-ban egy 1 éves sorkatonai szolgálat, mely során egy átfázástól tüdőgyulladást és szájzárat kapott, úgy mentették meg a halál torkából.
Közben megnősült, egy fia és egy lánya született.
Neje kollégájaként tanított és példásan nevelte a gyerekeket míg ő 1942 nyarától bevonult Kassára harcolni a 2. világháborúba.
Megjárta és csodával határos módon túlélte a doni katasztrófát is!
1942 nyár elején sorozták be sokadmagával Sátoraljaújhelyen a katonai szerelvényekbe. Kassán, majd Szlovákián, Poprádon át hagyták el a régi Magyarországot.
A lengyel Pripjaty mocsárvilágon át (Lviven) Lembergen, Kurszktól, az ellátó központtól több napi gyaloglás után jutottak el több héten át a Don folyóhoz.
Az 51.gyalogezredben szolgált Szucsák Elemér Ilku Pál karp. tizedes, kárpátaljai tanítóval , aki a felszabadulás után vezérőrnagy, később művelődési miniszter lett.
Totin Gyurka tizedest , kárpátaljai bajtársukat is megmentették a folyón átúsztatva egy támadáskor.
Október végén Belogori községből Koscsevatkába vezényelték őket az orosz téli hidegben.
Édesapja temetésére térhetett haza a frontról viszontagságos úton át.
1948-ban bízta meg őt a Dr. Ortutay Gyula oktatási miniszter azonnali hatállyal Tornanádaskán a Leányfoglalkoztató Intézet irányításával és a borsod - abaúji körzetben történelem-földrajz szakos tanfelügyelői munkával.
Szucsák E. szervezte meg az élelmezést, hívott szakoktatókat, alakított ki szaktantermeket.
Beíratkozott a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, s feleségével elsőként végezték el hazánkban a gyógypedagógus képzést.
1949-ben Gyógypedagógiai Intézetté alakultak, az addig válogatás nélkül odautalt gyerekanyag szelektálásra lett lehetőség.
1953 nyarán a Minisztérium új feladattal bízta meg. Vas megyében, Rumban, a Bezerédj kastélyban elhelyezett értelmi fogyatékos siketnémák intézete igazgatásával.
Tudta, mit kell tennie. Olyan képzéseket hívott létre, melyekkel az addig megszerzett kézügyességükkel meg tudnak élni a tanulók.
Foglalkoztató iskolává alakultak, 3 óriási üvegházban működött virágkertészet, a konyhakertben öntözéses gazdálkodás.
Kialakítottak egy kosárfonó műhelyt, beindult a rongyszőnyeg-szövés, gyümölcskertészet és állattenyésztés, amiből fenntartották az élelmezést. Sportpályákat is kialakítottak.
Dr. Bárczy Gusztáv gyakran ellátogatott hozzájuk Rumba, nagyon elégedett volt az ott látottakkal, külföldi vendégoktatóknak is bemutatta az intézményt.
5 év után, a fiúk taníttatása érdekében áthelyezést kértek, így kerültek Hajdúszoboszlóra, ahol tovább folytatták a gyógypedagógiai munkát nyugdíjazásukig.
Szucsák Elemér példátlanul gazdag életútja, munkássága hozzájárult az értelmileg akadályozottak eredményes szakképzésének működéséhez.
Emlékét szeretettel őrizzük!
