Hol van a többi hős?

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nagyjai fontos részét képezik történelmünknek. Hatásuk ma sem szűnt meg. Büszkék vagyunk rájuk. Ez többek között abban is megmutatkozik, hogy utcákat, tereket nevezünk el róluk, szobrot állítunk tiszteletükre. Ám ha figyelmesen megnézzük ezt a kérdést, azt látjuk, hogy ezen a téren Petőfi Sándor és Kossuth Lajos messze a legnépszerűbbnek számít. Hol vannak a többiek? – kérdeztük Zubánics László történészt.

– A közterek, utcák nevének megválasztásakor Petőfivel és Kossuthtal találkozhatunk a leggyakrabban. Mögöttük, jóval lemaradva, Széchenyi szerepel. Miért éppen ők?

– Elsősorban a történetírás, a nemzeti romantika miatt. A XIX. század második felében, a forradalmi lendület szárnyán kerültek be az emberek tudatába. Pedig sokat tett Széchenyi Ist- ván, Deák Ferenc vagy Batthyány Lajos is. Bár Széchenyit a legnagyobb magyarnak, Deákot a haza bölcsének nevezik, Batthyány Lajos gróf pedig az első felelős magyar kormány miniszterelnöke is volt, ám ők a köztudatban valamiért háttérbe szorultak. Egy költő vagy egy emigrációban élő „meg­mondóember” mítoszát sokkal könnyebb megtartani, s ezért őket emelik ki. Különösen igaz ez mifelénk, ahol ez a fajta rebellis, kurucos hevület azért még minden faluban megvan.

– Ez a mítosz annak ellenére jelen volt, hogy az itteni megyéket szinte elkerülte a szabadságharc.

– Míg korábban, a XVII–XVIII. században innen, a perifériáról indultak a mozgalmak, s tartottak a központ felé, 1848-ban éppen fordítva történt. A mi régiónk egy kicsit félreesett. Sem iparilag nem volt fejlett, sem nagy országutak nem vezettek erre. Emiatt a szabadságharc csak részlegesen érintette, komolyabb cselekményekre itt nem került sor, mint például Erdélyben. A névadások azt mutatják, hogy Petőfi és Kossuth mégis népszerű. S egy érdekes adalék: ha a XIX. század második felén, mondjuk 1880 tájékán valaki végigjárta volna a ruszin falvakat, akkor a falusi kunyhóban a szentkép mellett kit látott volna? Egymás mellett Kossuth Lajost és Ferenc Józsefet.

– Népszerűségükben mi játszott még szerepet?

– Például a történelem. 1945-öt követően a történelemkönyvekből a forradalom szele érződik ki. 1848 forradalmi hagyománya jól jött az államszocializmusnak, s ugyanígy kiemelt volt a Dózsa György vezette parasztháború és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc is. 1848-ból azok kerültek előtérbe, akik igen élesen kikeltek a Habsburgok ellen. Ők beleillettek a szocialista retorikába, hiszen magukat látták ezáltal alátámasztva. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen ők elzavarták, sőt, agyonlőtték a Romanovokat. Tehát az egészet történelmi folytonosságként kezelték, s ez így került be a magyar történelemkönyvekbe is.