Hazaút – Veres Ágota kiállítása Beregszászon

Már hagyománynak számít, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) beregszászi csoportja képzőművészeti tárlattal ünnepli a magyar kultúra napját. Idén Veres Ágota festőművész Hazaút című kiállítása nyílt meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.

A festőművésznő most ideiglenesen Hollandiában él és alkot, de az Északi-tenger partján készült festményei közül több ma is a beregszászi szőlőhegyeket idézi. Veres Ágota idegenben készült munkáiból állította össze a beregszászi tárlatot.

Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét Bonkaló Beáta kisiskolás szavalta el, majd a jelenlévők közösen elénekelték nemzeti imádságunkat.

A szép számban összegyűlt művészetkedvelő közönséget Jakab Eleonóra, a KÉSZ-csoport elnöke köszöntötte. Szilágyi Mátyás, Magyarország beregszászi külképviseletének főkonzulja csodálatos esztétikai élménynek nevezte a művésznő kiállítását, amely a lírai absztrakt világába vezeti a látogatót, és egy nagyon fontos, érezhető lelki töltetet, mondanivalót is hordoz magában: a szülőföld iránti szeretet hívó szavát zengi felénk.

Szakmai szempontból Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) elnöke jellemezte Veres Ágota festményeit, aki Charles Baudelaire Az utazás című versének szakaszaival állította párhuzamba azokat.

„Az utazás időszaka egy varázslatos átmeneti állapot az elindulás és megérkezés között, ez az álmodozás, a várakozás ideje, amikor bármi megtörténhet. A kiállítás képeiben is ezeknek a belső álomképeknek kivetítését látom, ami a hazafelé vezető úton az utazó, jelen esetben a művész gondolataiban megszületett és felszínre tört. (…) A falakon ennek a belső utazásnak a tájképeit láthatjuk. Egy olyan belső utazás stációit, amelyek az alkotó gondolati útját és az utazás közbeni átváltozás folyamatát mutatják be.

Nem látunk realisztikus képleírást, nem a beregszászi nagykereszttől látott panorámát festi meg valósághűen az alkotó. Az absztrakt elemek olyan tájleíró szimbólumokat hoznak létre, amelyek nem egy kifejezett helyet, hanem egy belső képet, szimbolikus tájat mutatnak be számunkra, utalva az otthonra és az idegen tájakra egyaránt. De a hazafelé tartó művész gondolataiban a megtett útból is előtörnek az emlékképek. Megjelennek az angol tengerpartról szerzett benyomások, amelyek érdekes kapcsolatba lépnek a kárpátaljai történetekkel. Megjelenik a felszántott, megsebzett föld, ami akár a gyógyulás és az új termés ígéretét vetítheti elénk, a táj és a földparcellák szabdaltsága pedig sajátos szövetet hoz létre a képeken, ami az otthon szőttesévé fonódik össze.

A művész a saját szimbolikus útját festette meg és mutatja be nekünk, de ha mi is nézőként, befogadóként utastársakká válunk, úgy gondolom, élményekkel teli utazásban lehet részünk.”

Veres Ágota elmondta, hogy a tárlat címét egyrészt aktualitása miatt választotta, hiszen sokan vannak úton manapság Európa-szerte. Másrészt a hazaút egy sokrétű szó: benne van mindaz a várakozás, vágyakozás, változásra való lehetőség és a távolság is, amit az úton lévő ember megél, és jó esetben leküzd, nemcsak fizikai, hanem spirituális értelemben is.

A munkamódszeréről elmondta: néhány éve azzal kísérletezik, hogy manipulálja, felcseréli, elforgatja a klasszikus tájképfestészet logikus rendjét, a színeket is másként használja. Ettől absztraktba vált a kép, amely a nézőtől is elvont szemléletet igényel, emellett sokkal bonyolultabb fogalmakat is ki tud fejezni, mint pusztán tájat ábrázolni.

Szalipszki Endre korábbi beregszászi magyar főkonzul arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy Veres Ágota több műfajban is kipróbálta magát, s most valószínűleg azért választotta az absztrakt tájképeket, hogy abban a közegben, ahol most él, ismét bizonyítson. „Úgy vélem, hogy Veres Ágota mostani beregszászi kiállításával legalább két dologról tesz bizonyságot: egyrészt kötődéséről a szülőföldhöz, másrészt megjeleníti és láttatja, hogy számára Kárpátalja a távolban is ihlető forrás” – hangsúlyozta a diplomata.

• Veres Ágota kiállítása