Gabóda Éva: „… a legszebb szín a világon az, amelyik jól mutat a viselőjén”

Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.

– Gyerekkorom óta leköt a kézműves foglalkozás, legyen az hímzés, varrás, horgolás, gyöngyfűzés, agyagozás, vesszőfonás, papírszövés, origámizás stb. Mindez úgymond a családommal jött, hiszen nagymamám, édesanyám, a nagynénéim foglalkoztak ezzel, emellett szülőfalumban, Bátyúban az iskolában technikaórán is sokféle kézműves technikát tanultunk. Aztán, az évek elteltével is mindig csináltam valamit, kézműveskedtem, rajzolni is nagyon szerettem. Egyik hozta a másikat, rengetek könyvet vásároltam, aztán berobbant az internet, ami szintén sok ötletet adott – magyarázta Éva.

A frivolitással készült ékszerek egyszerűen csodálatosak és lenyűgözőek, a nyakéket és fülbevalót a hölgyek főképpen alkalmi ruhához viselhetik, de Éva hétköznapi darabokat is készít, igény szerint.

– Mint már említettem, eleinte csak gyöngyökből készítettem ékszereket, aztán az Interneten fedeztem fel egy olyan mintát, ami első látásra gyöngy, de valójában fonal. Érdekelni kezdett ez a technika, ezért autodidakta módon megtanultam a frivolitást (magyarul hajócsipke). Megvásároltam a szükséges eszközöket, fonalakat, minták után kutakodtam, később aztán már saját ötlet, tervezés és ízlés alapján is készítettem ékszereket, különböző formavilággal, mintákkal, és színekkel. Meggyőződésem, hogy a legszebb szín a világon az, amelyik jól mutat a viselőjén.

Ha rendelnek tőlem ékszert, nagyon jól esik, mert ez azt bizonyítja, hogy tetszik az illető hölgynek ez a technika, szereti az egyedi, különleges darabokat, én pedig szívesen elkészítem. Az a jó ebben a technikában (csupán két csónak dolgozik), hogy akár a vonaton, utazás közben is lehet csinálni, nem úgy, mint például a gyöngyfűzést, ahol olykor egy egész asztalnyi gyöngyöt kell kiszórni. A teendőim elvégzése után, ha kell, akkor este két órával tovább fent vagyok, és megcsinálom, hiszen nagyon szeretek alkotni. A tanítványaimnak is mindig mondom, hogy engem a kézműves foglalkozás épít, megnyugtat, kézimunkázás közben a gondolataim is sokkal frissebbek. Ha egy ideig nincs időm ezzel foglalkozni, nagyon hiányzik, ezért mindig lopok egy kis időt magamnak, hogy leülhessek és valamelyik kézműves foglalkozásnak hódolhassak.

– Mik a tervei ezen a téren?

– Már az egy pluszt jelent számomra, hogy én mindezt, beleértve a hagyományőrzést a hallgatóknak át tudom adni. Ezen túl szeretném megmutatni a munkáimat valamikor vagy nagyobb fórumokon, vagy kiállításon. Ha a Jó Isten megadja, akkor talán sikerülnek ezek a terveim is, mindeközben igyekszem
fejleszteni magam, hogy még szebb és egyedibb alkotások születhessenek.