Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

A mai napon arra emlékezik az egyház, amikor Mária, negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a templomban, Istenre bízva őt és önmagát, mindkettőjük sorsát. Lelkében átadott mindent, ami által emberi bizonytalanság és félelem lett volna benne a jövővel kapcsolatban.

Az ünnep népi elnevezése Gyertyaszentelő Boldogasszony (latinul: Purificatio Beatae Mariae Virginis), hiszen ezen a napon az ünnepi szentmisék előtt a lelkiatyák gyertyát szentelnek a templomokban, mely a Krisztussal, a Világ Világosságával való találkozást jelképezi.

Így, a mai ünnep részben a Fény ünnepe. Az Úr Jézus tüzet, fényt hozott a világ sötétjébe és azoknak a lelkébe, akik Istenre bízzák magukat. Mária anyai szeretete is Krisztushoz, minden világosság forrásához vezeti azokat, akik oltalmát és közbenjárását kérik.

A gyertyák megszentelése régebben a népi vallásosságban is igen fontos szerepet játszott, ma már szimbolikusabbá vált, és egyértelműen a köztünk élő és Egyházát folytonosan megvilágosító Krisztust juttatja eszünkbe.

Eleink, akik a természet erőit kiszolgáltatottabban tapasztalták meg, a mai napot a téli évszak csúcspontjának tekintették. Biztató, reményt adó jel ilyenkor világosságot gyújtani. Egyes vidékeken szokás volt az újszülött csecsemőjüket nemrég világra hozott asszonyokat a Szűzanya oltalmába ajánlva megáldani ezen a napon.

A szentelt gyertya az egyik legősibb jelkép, mely magát Jézus Krisztust szimbolizálja. Mint ahogy a gyertya elfogy, miközben világosságot nyújt, úgy Jézus is fölemészti saját magát, hogy másokat szolgálhasson. Ebből ered a gyertyaszentelés hagyománya.

A gyertyaszentelés szertartása több száz év után is megmaradt, és a katolikus egyház ma is élő hagyománya. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta ezt a napot. A 20. század elejétől tanácsolt ünneppé vált.

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává.

Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek. A szerzetesi közösségekben ezen a napon megújítják a szerzetesi fogadalmat. Az egyházban ezen a napon imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért.

Eleink életében a szentelt gyertyához is kötődtek szokások:

• A szentmiséről hazatérő gazdasszony szentelt gyertyával kente be a kilincset, hogy mindig békesség legyen a házban.
• Szentelt gyertyával ütögették meg a gyümölcsfákat, hogy bőségesen teremjenek.
• A szentelt gyertyából egy picinyke darabot a kicsi gyermek nyelve alá tettek, hogy hamar megtanuljon beszélni.
• Égő szentelt gyertyát a gyermek feje fölé tartottak, hogy ne fájjon a feje, torka stb. és gyógyuljon meg.
• Az újszülött mellett szentelt gyertyát égettek egészen a kereszteléséig, hogy addig is vigyázzon rá Jézus.
• A súlyos betegek, haldoklók kezébe szentelt gyertyát adtak.
• A szentelt gyertyával Gyertyaszentelő Boldogasszony közbenjárását kérték minden bajra, hogy nyújtson védelmet a természet romboló erőitől, különösen is védje meg a házat és minden lakóját a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól, és az Istenben bízó emberek életét oltalmazza minden veszedelemtől.
• A karácsonyi asztalon Mária gyertya, azaz szentelt gyertya égett, jelezve azt, hogy megszületett Jézus, a Megváltó.

Február második napjához, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez népszokások és hiedelmek is kötődtek:

• Ha gyertyaszenteléskor süt a nap, akkor hidegebb lesz, mint előtte volt.
• Bizonyos helyeken a méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárokat, hogy bőségesen legyen méz az év folyamán.
• Ha a barlangjából kibúvó medve meglátja az árnyékát, azaz süt a nap, megijed és visszabújik. Ez azt jelenti, hogy hosszú tél lesz.
• Minél hosszabb jégcsapok lógnak az ereszen, annál hosszabb csövű kukorica fog teremni az évben.

A képen: Rafaello Sanzio: Urunk bemutatása (1502-1503). Forrás: Wikipédia