A ma már néphagyományként értelmezett szokások a nem is olyan régi múltban még élő, közösségformáló eljárásokként működtek. Ilyenként jellemezhetőek a pünkösdi szokások is. Lássuk, milyen különlegességek fűződtek ehhez a fontos ünnephez!
Pünkösd hava és az ősi hiedelmek
Májust régen pünkösd havának nevezték a kalendáriumok, mivel a kereszténység egyik legkiemeltebb ünnepeként számon tartott pünkösdre leggyakrabban ebben a hónapban került sor. Az úgynevezett „mozgó ünnepként” ismert pünkösd i. sz. 325 (vagyis a niceai zsinat) óta a húsvétot követő ötvenedik napon vette kezdetét. Ez a kiemelt ünnep azonban a vallási szertartásokon túl magában hordozta a tavaszi napfordulóra jellemző ősi hiedelmeket és szokásokat is. Európában olyan népszokások kötődtek a „világi” pünkösdről való megemlékezéshez, mint a különféle ügyességi próbák, a pünkösdi királyválasztás és királynéjárás, valamint a gyermekjátékok (pl. zöldághordás). Ugyanide sorolhatók a fiatal lányok rituális „szépségvarázsoló”fürdései – a harmattal történő fürdésről például úgy tartották, hogy elűzi a szeplőket.
Agrár- és időjóslások, tiltások és mulatságok
A pünkösdi időszakban a nép körében jellemzőek voltak az agrár- és időjósló tevékenységek is. A legtöbb munka végzését tiltották, különösen a mezőn végzett munkákat, valamint a házimunkát. Különféle szórakoztató közösségi mulatságokat (pl. tánc, kirándulás) is szerveztek.
Manga János történettudós egyik tanulmányában elmondja, hogy a földművelő őskultúrákban minden szokás, rítus és ünnep a földművelés fontosabb határnapjaival fonódott össze. Idővel a vallási rítusok és a „pogány” szokások keveredtek egymással. Ennek hatására például Franciaországban az ünnepi misén a Szentlélek eljövetelét megelőző szélzúgást harsona- és kürtszóval utánozták. A Szentlélek lángnyelvek formában történő megjelenését olyanképpen szemléltették a templomokban, hogy a padlásról rózsákat, ostyákat szórtak a templomban lévő emberek közé, a végén pedig galambokat eregettek. Németországban vizet locsoltak a hívekre – a megtisztulást jelképezve ezzel.
A pünkösdi király és -királyné választás régmúltba nyúló gyökerei
A népnek azonban megvoltak a régi, egyházi szokásoktól független szokásai, melyekhez sokáig a tiltások ellenére is ragaszkodtak. Már a XVI. században feljegyeztek egy korlátozó rendeletet, mely szerint: „Pünkösd napján vagy bármikor, régi szokás szerint királyt választani, táncolni és játékokat rendezni tilos.” Az intézkedések nem hoztak magukkal jelentősebb változásokat. A pünkösdi királyt még a múlt század elején is minden évben megválasztották a rátermett legények közül. Ő lett a legénybíró.
Rátermettségét több módon kellett bizonyítania – pl. lovasjátékokban. Természetesen a királyt nem hagyták megfelelő társ nélkül. A falu legszebb lányát választották királynénak mellé, akit fehérbe öltöztettek, a fejére koszorút tettek és lefátyolozták, majd minden ház udvarában énekeltek és táncoltak. Róheim Géza pszichoanalitikus és etnográfus meglátása szerint a pünkösdi király és királyné választás szokása a régi törzsek beavatási és párválasztási rítusainak csökevényeként is értelmezhető. Mára már gyermekjátékokká szelídültek, sőt, egyes helyeken teljesen ki is koptak ezek a hajdani hagyományok.
