Csepeli Okszána „Itthonról haza” című kiállítása a Munkácsy Mihály Magyar Házban – Hazatérő színek, hazataláló lélek

Vannak utak, amelyek kilométerekben mérhetők, és vannak olyanok is, amelyek a lélek mélyén rajzolódnak ki. Az ember olykor messzire kerül szülőföldjétől, új otthont teremt magának, de a gyökerekhez vezető belső ösvény soha nem tűnik el. Erről a különleges kötődésről, az otthon és a haza sokszor összetett, mégis felemelő kapcsolatáról szól Csepeli Okszána festőművész kiállítása, amely a Munkácsy Mihály Magyar Házban nyílt meg.

„Az élet sokszor messzire visz bennünket attól a helytől, ahol az első emlékeink születtek, ahol megtanultuk az első szavakat, ahol először tapasztaltuk meg az otthon melegét és az emberi összetartozás erejét. Számomra a haza nemcsak egy földrajzi hely. A haza ott van azoknak a tekintetében, akiket szeretünk. Ott van a gyermekkor utcáiban, a családi történetekben és azokban az értékekben, amelyeket magunkkal viszünk bárhová is sodor bennünket az élet” – vallja a Magyarországon, Felcsúton élő, de munkácsi gyökereit mindvégig őrző alkotó, aki szülővárosába tért vissza, hogy bemutassa festményeit a helyi közönségnek.

A kiállítás megnyitóján Petrusevics Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte a jelenlévőket.
– Nagy öröm számunkra, hogy együtt lehetünk egy olyan alkotóval, aki Munkács szülötteként különleges hidat képez két ország kulturális tere között – fogalmazott. Beszédében felidézte, hogy Csepeli Okszána pályája eredetileg a pedagógiához kötődött: a Latorca-parti városban tanárként az emberi fejlődés és a tudás átadásának szolgálatába állította tehetségét, majd Magyarországon folytatta szakmai munkáját. A festészet viszonylag későn, 2011-ben lépett be életébe, ám rövid idő alatt meghatározó alkotói önkifejezési formává vált számára. Műveire a nonfiguratív kifejezésmód jellemző; képei nem történeteket mesélnek el, hanem érzéseket, hangulatokat és belső rezdüléseket közvetítenek. Alkotásait a nyugalom, a harmónia, a tisztaság és az ember iránti mély tisztelet hatja át.

A vendégeket köszöntve Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója úgy fogalmazott, hogy a tárlat megnyitása egy hosszú út fontos állomása és beteljesedése. Örömét fejezte ki, hogy a művésznő intézményüket választotta alkotásai bemutatására, és vállalta mindazokat a nehézségeket, amelyek a festmények határon való átszállításával jártak. Kiemelte: a kiállítás lehetőséget teremt arra, hogy Munkács és környékének lakói megismerhessék Csepeli Okszána művészetét, valamint azt a szeretetet és ragaszkodást, amellyel szülőföldje és az itt élő emberek felé fordul.

A tárlat címe – Itthonról haza – önmagában is elgondolkodtató üzenetet hordoz. Egy olyan belső utazásra hívja a látogatót, amely az otthon, a gyökerek, az identitás és a lelki egyensúly kérdéseit járja körül. A kiállított alkotások nem konkrét helyszíneket vagy alakokat jelenítenek meg, hanem érzéseket és benyomásokat, amelyek minden szemlélőben más és más gondolatokat ébreszthetnek.

Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja köszönetet mondott a Munkácsy Mihály Magyar Ház vezetésének azért, hogy rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosítanak azoknak a tehetséges kárpátaljai művészeknek is, akik életük során különböző okokból elhagyni kényszerültek szülőföldjüket. Beszédében hangsúlyozta: személyes tapasztalata szerint az innen elszármazott magyarok lélekben soha nem szakadtak el Kárpátaljától. „Ungvári külszolgálatom alatt arra is rá kellett döbbennem, hogy a tárlat címe, az Itthonról haza nemcsak bennünk, hazájuktól távol élő diplomatákban kelt mély és olykor ellentmondásos érzéseket, hanem a kárpátaljai magyarságban is. Mi ugyanis mindannyian Magyarországon otthon, Kárpátalján pedig itthon vagyunk” – fogalmazott.

A konzul felidézte a művésznő egy korábbi vallomását is, amely szerint alkotás közben megszűnik számára a külvilág, és a vásznon a lélek legmélyebb, legőszintébb rétegei öltenek formát. „Ezekben a gondterhes időkben különösen fontos, hogy az ilyen kulturális eseményeknek köszönhetően akár csak rövid időre is kiszakadhassunk a mindennapok nehézségeiből, és megállva egy pillanatra, önfeledten gyönyörködhessünk a művészet szépségében” – emelte ki.

A kiállítás középpontjában azonban maga az alkotó állt, aki személyes hangvételű köszöntőjében osztotta meg gondolatait a művészet küldetéséről és az emberi kapcsolatok fontosságáról.

– Hiszem, hogy a művészet egyik legfontosabb feladata az, hogy hidakat építsen emberek között. A szeretet, a remény, a fájdalom, az öröm és a vágy, hogy megértsük egymást, minden embert összeköt – fogalmazott Csepeli Okszána. – A mai világban talán minden korábbinál nagyobb szükségünk van az emberi szeretetre, az elfogadásra és a toleranciára. Arra, hogy meghallgassuk egymást, és tiszteljük egymás különbözőségeit. Hiszem, hogy a szeretet a legerősebb erő, amely képes közösségeket építeni és jövőt teremteni.

A művésznő azt kívánta, hogy a tárlat ne csupán egy kiállítás megnyitója legyen, hanem az emberi kapcsolatok, az összetartozás és a kölcsönös tisztelet ünnepe is.

Az est ünnepi hangulatát Dzsátálov Márk ukrán és magyar nyelven előadott dalai tették még emlékezetesebbé, amelyek méltó kísérői voltak annak a hazatérésről, identitásról és emberi összetartozásról szóló üzenetnek, amelyet Csepeli Okszána alkotásai közvetítenek a látogatók felé.