Augusztus 8-án az ungvári népművészeti múzeum kiállítótermében megnyílt Anatolij Szakalos személyi tárlata „A fa zenéje” címmel. A nagybaktai, 55 esztendős művész több műfajban otthon érzi magát: közel áll hozzá a festészet , de az utóbbi években „visszatért a gyökerekhez”, azaz több figyelmet szentel a fafaragásnak. Tudniillik 1976-ban befejezte az ungvári képzőművészeti szakiskolát (ma — az Erdélyi nevét viselő művészeti főiskola), ahol Szvida V., Petreckij V., Pál J. ismert mesterek irányításával elsajátította a fa művészeti megmunkálásának titkait.
A mostani kiállítás alkalmával 19 új és régebbi alkotását mutatja be a látogatónak. Tematikájuk mindenekelőtt népi és szakrális, de vannak filozófiai indíttatásúak is. Ez utóbbiak igen filigrán, kifinomult megmunkálásúak, látszik, hogy beleadta szívét-lelkét.
A művészt köszöntötték a beregszászi barátai — Halász László, a járási művelődési és turisztikai osztály vezetője és Olga Radik, a nemzeti kisebbségek művelődési-oktatási központjának vezetője, továbbá Angyal Gabriella a múzeum igazgatója.
Anatolij Szakalos a közel két tucat alkotót számláló Bereg Alkotóegyesület tagja. A művészetkedvelők első alkalommal 1984-ben ismerkedhettek meg munkáival, aztán Ljubov Percjuk költőnő segített az első személyi tárlat megszervezésében. Alkotásait már a magyarországi és lengyelországi közönség is láthatta. Közel tíz évig külföldön élt és dolgozott — Csehországban régi templomokat restaurált. A válság kényszerítette arra, hogy idegenben keressen munkát. Ott, Csehországban nem volt lehetősége hódolni kedvenc időtöltésének. Ha kezébe is vette az ecsetet, csak valamilyen fantazmagórikus képek születtek — talán a lelkét nyomasztó dolgok testesültek meg a vásznon...
Valószínűleg éppen emiatt tért haza Nagybaktára. Itt érezte azt a késztetést, hogy kezébe veszi a vésőt. Az utóbbi időben több megrendelése van éttermektől és üdülőtelepektől. Odahaza pedig azokkal az alkotásokkal foglalkozik, amelyek nem rendelésre, nem eladás céljából készülnek.
— A témákat maga az élet diktálja — mondja a művész. — Előbb vázlatokat készítek, aztán kiválasztom a legsikeresebbet, és csak ezt követően látok munkához. Számomra az a legfontosabb, hogy az alkotásaimat szemlélő emberek ne csak a kivitelezés mesteriségén csodálkozzanak el, hanem érzelmeket is keltsen bennük, pozitív beállítottságot adjon nekik.
