„Által mennék én a Tiszán…” versenydöntő Beregszászon

Népdaléneklési, illetve népzenei hagyományaink ápolása és továbbadása terén igencsak látványos a fejlődés, hangzott el az „Által mennék én a Tiszán” népdaléneklési verseny döntőjén Beregszászban. A KMPSZ által és a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai közreműködésével szervezett, immáron huszonnyolc esztendős múltra visszatekintő megmérettetés döntőjébe az online előválogató után ezúttal 67 produkció került be.

A fiatalok zenei nevelésében, a hagyományok megtartásában, a közel három évtizede minden esztendőben megrendezésre kerülő népdaléneklési verseny, valamint a Kárpátalján szervezett népzenei és néptánctáborok jelentős szerepet játszottak, hangsúlyozta Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja irányítója. Aki köszönetet mondott mind a gyerekeknek, mind a szülőknek és a zenepedagógusoknak, hogy ilyen nehéz körülmények között is helyt állnak. A kulturális referens felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi években jelentős változás történt a versenyzők színpadi megjelenésében is. Örvendetes, hogy a ruhaviselet legtöbbször hitelesen tükrözi azt a tájegységet, ahonnan az előadó által választott dal származik.

Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja Kodály Zoltán idézte, aki így fogalmazott: „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős. A magyarság történelme során kialakult és az évszázados, évezredes használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, s mások is megismerhetnek bennünket”. Legyen a mai nap az érzelmeké, a dalé, hisz az a nemzet, amely énekel, annak hangja messzire hallatszik, zárta beszédét a diplomata.

Bírálótársaimmal és a teremben helyet foglaló közönséggel együtt ezen a napon a mindenséget és a teljességet éltük meg, fogalmazott a verseny végén Bárdos Ildikó, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanára. A nap folyamán igen színvonalas előadásokat hallhattunk, láthattunk. Bebizonyosodott, hogy Kárpátalja különböző településein, méghozzá igen sok helyen, magas szakmai szintű műhelymunka zajlik. Itt olyan szakemberek oktatnak, akik közül jónéhányan már Magyarországon végeztek, s egy ideje tudásuk legjavát szülőföldjükön kamatoztatják.

Ugyanakkor a nehéz helyzet miatt több tanár kényszerült elhagyni a pályát, ezért a szervezők az utánpótlás biztosítása érdekében népdaléneklés-oktatói képzés elindítását fontolgatják. Ez a kurzus egyben biztosítaná a kezdő tanárok felzárkóztatását, valamint az énektanárok népzenei ismereteinek a bővítését is.

Az „Által mennék én a Tiszán…” népdaléneklési versenyt ezúttal is két korcsoportban – 6–12 éves és 13–18 éves – szólóének és énekegyüttes kategóriában hirdették meg. A versenykiírásban a zsűri elsősorban a korosztálynak megfelelő énekeket, helyi dalokat, illetve a hozzánk közelebbi tájegységek dalait javasolta. Ennek megfelelően döntő részben a vidékünkön ismert dalok, illetve a közeli Szatmárban gyűjtött dallamok szerepeltek az előadók repertoárjában. Ugyanakkor számos dunántúli, erdélyi, illetve moldvai csángó dalt is hallhattunk.

A verseny kedvező alkalomnak bizonyult arra, hogy a zenepedagógusok és tanítványaik megtapasztalják, hol tartanak a szakmai fejlődésben, és hogy az előttük álló időszakban mire kell jobban odafigyelniük. A zsűri tagjai a hibákra és a mulasztásokra külön is felhívták a résztvevők figyelmét.

Elmondhatjuk, hogy az egész napos együttlét mindenki számára tartalmasan telt el. A produkciók meghallgatása mellett az énekesek kézműves foglalkozásokon vehettek részt, majd végül a szervezők táncházba invitálták őket, ahol a Sodró együttes zenészei húzták a talpalávalót.