Ahol az irodalmat dalban mondják el

Sárosorosziban a polgármesteri hivatal szomszédságában egy kicsinyke szobácskában működik a könyvtár. A községben kétszer is pusztított az árvíz, mely nem kímélte a művelődési házat és a tékát sem. Nemcsak az épület roskadt össze, több ezer könyv is megsemmisült. Közel tíz évvel a katasztrófa után elmondható, a bibliotéka kiheverte a traumát. Új kötetekkel gyarapodott, zenés-irodalmi kör szerveződött.

Az átlagos szobánál nem sokkal nagyobb helyiség és a néhány ezres könyvállomány Gáti Georgina birodalma. Az Ungvári Közművelődési Szakiskolában tanult, öt éve dolgozik a könyvtár vezetőjeként, igaz csak a könyveknek „parancsol”.

– Az árvíz nemcsak az épületet döntötte romba, hanem az ott található több ezer művet is maga alá temette, ötezer darab semmisült meg, csak pár százat tudtak megmenteni – ecseteli a könyvtár hányattatott sorsát. – Ötezer darab semmisült meg. Azóta háromezer példányra duzzadt az állomány. Tavaly a kaposvári Krajcáros alapítványtól kaptunk egy nagyobb könyvcsomagot. A beregszászi könyvelosztó is ellát minket, ezek többnyire ukrán nyelvű kiadványok. Kötelező olvasmányokból nincs hiány, viszont a gyermekirodalom igencsak hiányos.

– Szeretnek olvasni az orosziak?

– Csak úgy, mint máshol. Vannak törzsolvasók és olyanok is, akik időhiányra fogják azt, hogy nem kölcsönöznek. Főleg gyerekek jönnek, de nemcsak a kötelező olvasmányok miatt. Közkedvelt a szépirodalom, a gyerekek a mesét, míg az idősebbek a krimit részesítik előnyben. Az egyetemisták és főiskolások is találnak az igényüknek megfelelő kötetet.

– Nem szeretek ölbe tett kézzel ülni, így egy éve jött az ötlet, hogy alakítsunk egy zenés irodalmi kört – meséli Györgyi. – Az Ivaskovics József vezette Credo verséneklő együttes példáján indultunk el. A tizenöt tagú egylettel gitár és tangóharmonika kíséretében megzenésített verseket adunk elő. A legfiatalabb tagunk kilenc-, míg a legidősebb tizennégy éves. Hetente egyszer járunk össze, de ha fellépésünk van, akkor gyakrabban. Mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kapunk, biztatnak minket. Egyelőre a helyi ünnepségeken, rendezvényeken lépünk fel, ám ha módunkban áll majd, és kellően gyakorlottak leszünk, szeretnénk kilépni a falu határain túlra is.

– Van kedvenc vers a repertoárból?

– Természetesen. A Kárpát-medencei magyarok „himnusza”, a Mert a haza nem eladó című mű repertoárunk legbecsesebb darabja. Előadásaink fő motívuma az identitásőrzés, hisz gyakran a gyerekek és a felnőttek is belefásulnak a hétköznapokba. Nagyon fontos ez a számunkra, hogy a szívekben pislákoló láng ki ne aludjon.