Advent van. Várjuk a Megváltó születését, vele a csodát. A várakozásban leginkább a csendre, az elcsendesedésre lenne szüksége az embernek. Ám a háború árnyékában, a gondokkal terhelt mindennapokban, a légószirénák rémületében vagy az áramfejlesztők zajában, a bevásárlás rohanásában, a nagytakarítás közepette ez igencsak nehéz. Ezért is hatott sokunk lelkére annyira megnyugtatóan, amikor a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház kistermébe beülve mindez elcsitult körülöttünk, s nagyszerű színészeink segítségével megélhettük a karácsonyvárás örömét.
Nem hagyományos színházi produkció volt ez: az Adventi kalendárium című előadáson a színészek a nézőket is bevonták a játékba, Rajkó Balázs műsorvezetővel együtt nyitogatták a nem hagyományos adventi kalendárium kincseket, meglepetéseket rejtő dobozait. S az első kinyitásával máris karácsonyi hangulat uralta a teret, a szíveket: közösen énekelte mindenki a Csendes éjt. Aztán versek, énekek kerültek elő a dobozokból. Meg olyan szívfacsaró vagy éppen melengető, elgondolkodtató történetek, mint Gál Mózestől A kis csizma, Móra Ferenctől A szánkó, vagy éppen Jókai Mór Melyiket a kilencből szomorúan szép története. Persze vidámabb történeteket is láthattunk-hallhattunk. Megtudhattuk például, hogy milyen is lett volna az, ha nálunk születik meg a kis Jézus (Alföldi Géza: Ha nálunk született volna).
Mindezt, mint ahogy sajnos már megszoktuk, csupán nők – Gál Natália (aki a műsor összeállítója is), Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna – játszották. Ám olyan jó volt látni – ha csak felvételről is – a társulat többi tagját, Fornosi D. Júliát, Ferenci Attilát, Sőtér Istvánt, s hallani Vidnyánszky Éva hangját!
Ezen az estén megnyugodott a lélek, s hittel, reménnyel töltődtünk fel: eljön a szép karácsony, Megváltó születik…
