A népzene nem csupán múltunk emléke, hanem élő örökség, amely identitást ad, közösséget formál, és hidat teremt a nemzedékek között. Éppen ezért különösen fontos, hogy a felnövekvő nemzedék hiteles forrásból, hozzáértő pedagógusok irányításával ismerkedhessen meg ezzel a gazdag kincstárral. A népzeneoktatás nemcsak dallamokat tanít, hanem hagyományt, érzékenységet és közösségi értékeket is közvetít. Ennek jegyében szervezte meg ismét szakmai továbbképzését a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK), amely immár negyedik éve nyújt módszertani segítséget a térség népzeneoktatóinak. Az idei tavaszi képzésre és hospitálásra az elmúlt hétvégén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen került sor.
A megjelenteket Orosz Váradi Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője köszöntötte. Tájékoztatójában elmondta: a néptáncoktatók képzését már korábban elindították, ám a különböző versenyeken és szakmai alkalmakon azt tapasztalták, hogy a népzeneoktatók számára is szükség lenne hasonló képzésekre, hiszen addig sokan autodidakta módon próbálták átadni tudásukat. Pál István Szalonna és zenekara ugyan indított egy mesterkurzust, amely jelentős segítséget nyújtott a népzenei ismeretek bővítésében, ám az elsősorban nem a pedagógiai módszertanra fókuszált. Ezért érezték fontosnak, hogy a népzeneoktatás terén is irányt és szakmai támaszt nyújtsanak. A Hagyományok Háza támogatásával így immár negyedik éve működik a népzenei módszertani képzés, amelyben furulyások, harmonikások, citerások és népi énekesek vesznek részt.
Mint megtudtuk, a kárpátaljai népzeneoktatás támogatása érdekében a hospitálásba a gyermekeket is bevonták: a viski és a mezővári műhelyek, valamint a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei is részt vettek a foglalkozásokon. A cél, hogy a fiatalok olyan szinten sajátíthassák el a népzenei hagyományokat, mint az anyaországban élő kortársaik.
Az oktatók nevében Albert Sándor Szilárd hegedűművész, a Nyíregyházi Egyetem Népzene Tanszékének munkatársa köszöntötte a résztvevőket. Elmondta: Magyarországon a népzeneoktatás már intézményesített rendszerben működik, ám a határon túl élő nemzetrészek számára ez nem mindenütt adott. Éppen ezért tartják fontosnak, hogy szakmai segítséget nyújtsanak. Ezeket az alkalmakat a tanítványok tanárai számára szervezik, hogy a kárpátaljai oktatók az anyaországi szakemberekkel közösen gondolkodhassanak a népzeneoktatás módszereiről, és betekintést nyerjenek abba is, miként dolgoznak Magyarországon.
Az idei képzés szakmai anyaga is gazdag és sokrétű. Mint Orosz Váradi Enikőtől megtudtuk, a vonósok és harmonikások tavaly a kalotaszegi népzenével foglalkoztak, az idei félévben pedig a bogyiszlói tájegység dallamvilágába nyernek betekintést. A citerások és az énekesek emellett néphagyományokkal és -szokásokkal is ismerkednek, ezúttal a nagyhét, a húsvét és a pünkösd hagyománykörével. Nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódva pedig Kossuth-nóták tanulására is sor került. A furulyások gyimesi és moldvai csángó dallamokat tanulnak: az előző félévben megkezdett anyagot folytatják, miközben Felcsík zenei világába is betekintenek. Emellett folytatódik a tavaly elindított népi énekoktatási képzés is, amely hasznos módszertani tanácsokkal segíti az oktatókat tanítványaik felkészítésében a tavasszal ismét megrendezendő „Átal mennék én a Tiszán” népdaléneklési versenyre.
A szombati nap délelőttjén hospitálásra került sor, majd a délután folyamán teljes egészében a pedagógusok szakmai továbbképzése zajlott Albert Sándor Szilárd (hegedű), Sulák Gergely (brácsa, nagybőgő), Köles Éva (népi ének), Blaskó Tamás (harmonika), Hegedűs István (fúvós hangszerek) és Nauner-Agárdi Éva (citera) vezetésével.
A résztvevők számára ezek az alkalmak nemcsak tudásbővítést jelentenek, hanem megerősítést is abban, hogy munkájuknak jövőformáló ereje van. Hiszen minden megtanított dallam, minden közösen megszólaltatott népdal egy-egy apró mag, amely a fiatalok szívében ver gyökeret. Ha pedig ezek a magok jó talajba hullanak, a népzene élő hagyománya a következő nemzedékek életében is tovább virágzik majd.
