A Beregszászi Római Katolikus Egyházközségnél már hagyomány, hogy az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkön megemlékeznek államalapító királyunkról, Szent Istvánról, valamint megszentelik az új kenyeret. Így volt ez idén is, de most még egy örömteli eseményre is sor került: a templom udvarán felavatták IV. Béla király szobrát. A „második honalapítóként” is emlegetett király volt az, aki 1247-ben városi rangot adott Lampertházának, ahogy akkor hívták Beregszászt. A bronz mellszobor alkotója Lengyel Tibor nyíregyházi szobrászművész, a talapzatot Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
A Molnár János római katolikus esperes-plébános által celebrált ünnepi szentmise után a templom udvarán Fehér Rita, az egyházközség programszervezője köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a meghívott vendégeket.
Ünnepi beszédet mondott Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője. A diplomata kiemelte IV. Béla király érdemeit, akit ma egyértelműen a legismertebb és legnépszerűbb királyok közé sorolnak, s aki elsősorban a tatárjárás utáni újjáépítés miatt vált a magyar identitás és a nemzeti büszkeség szimbólumává. Hangsúlyozta, szobra most méltó helyre került Beregszászon, Szent István szobra mellé, kiegészítve ezzel a városban található magyar emlékhelyeket. Végezetül köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor megalkotásában és felállításában közreműködtek.
IV. Béla szerepét és a kort, amelyben élt és uralkodott, Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője mutatta be röviden. Mint fogalmazott, vannak olyan királyaink, akik nem elsősorban a nagy csatákban szereztek hírnevet, hanem az országépítésben. Közéjük tartozott IV. Béla is, aki kiváló politikusi és diplomáciai érzékkel rendelkezett. Magyar királyként legfőbb célja az ország megerősítése volt: szövetségeit házassági kapcsolatokon keresztül is biztosította, hozzájárulva ezzel a Magyar Királyság keleti határainak védelméhez. A felszólaló hangsúlyozta: Beregszász szempontjából történelmi jelentőséggel bír, hogy 1247 decemberében IV. Béla városalapító oklevelet adományozott a Vérke-parti településnek. Megtudhattuk, hogy az okmány máig fennmaradt, és számos figyelemre méltó rendelkezést tartalmaz. Első helyen szerepel benne az egyház megerősítése, hiszen a kereszténység nélkül lehetetlen lett volna újjáépíteni a tatárjárás után romokban heverő településeket. A tatárok pusztítása után IV. Béla gyakorlatilag a semmiből kezdte újraépíteni a várost, amiért hálával tartozunk neki – zárta ismertetőjét a történész.
Megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel Matl Péter Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész is, majd Fehér Rita felolvasta Dalmay Árpádnak, a szoborállítást kezdeményező Beregszászért Alapítvány kuratóriumi elnökének levélben elküldött köszöntő szavait, illetve az emlékmű alapító okiratát.
„Ma nemcsak egy szobrot avatunk fel, hanem múltunk egy dicső alakját idézzük meg, történelmi pillanatot elevenítünk fel, fejet hajtva egy olyan uralkodó előtt, akinek a neve egybeforrt nemzetünk újjászületésével – áll a levélben. – „Amikor 1241-ben a tatár hordák végigsöpörtek hazánkon, a pusztulás mérhetetlen volt. Béla királyunk azonban nem tört meg, nem roppant bele a gyász súlyába, hanem a hódítók eltakarodása után hozzálátott az ország újjáépítéséhez: kővárakat emeltetett, városokat alapított, nyugati telepeseket, úgynevezett hospeseket hívott az elnéptelenedett vidékekre, megerősítette a királyság intézményét… Az egész magyar nemzet hálás neki. Beregszász pedig külön köszönettel is tartozik a városi rangért. Nem egyszerű adomány volt ez: a városi cím akkoriban kiváltságot, jogokat, fejlődési, önrendelkezési lehetőséget is jelentett.”
„Ez a szobor nemcsak bronzból és kőből áll: arra is emlékeztet minket, hogy a legnehezebb időben is lehet újjáépíteni a romokból, lehet jövőt teremteni” – fogalmazott Dalmay Árpád. – „Ugye, mennyire időszerű ez a mostani háborús helyzetben is? Királyunk példája erőt adhat nekünk ma is, amikor néha úgy tűnik, hogy a kihívások legyőzhetetlenek. De ő bebizonyította, hogy egy nemzet hite, szorgalma és összefogása hegyeket mozdíthat meg. IV. Béla a rombolás után épített, a veszteség után reményt adott, a kétségbeesés idején jövőt mutatott. Példája legyen iránytűnk ma is! Hisz Beregszász és egész Kárpátalja magyarsága a múlt század tragédiái után most újabb megpróbáltatással néz szembe, amely már-már a létét is fenyegeti. Adjon hitet királyunk példája, hogy még a legnagyobb pusztításból, reménytelenségből is lehet visszaút.”
A levél végén Dalmay Árpád köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették az emlékmű létrejöttét: Magyarország kormányának, a lakiteleki Népfőiskola Alapítványnak, valamint azoknak a magánszemélyeknek, akiknek a neve a szobor alapító okiratában is szerepel.
Ezután ünnepélyes pillanatok következtek: Molnár János esperes-plébános, Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja és Gyebnár István beregszászi misszióvezető leleplezték az alkotást, majd Molnár János megszentelte azt. A civil szervezetek, intézmények, egyházak képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit az új szobor talapzatánál, majd Szent István király mellszobrát is megkoszorúzták. A koszorúzás alatt a Szent Kereszt kórus szolgált zenei aláfestéssel.
Az alkalom az új kenyér megáldásával és megszentelésével folytatódott. A kenyereket, akárcsak az elmúlt években, most is a beregszászi Szerb Pékség ajánlotta fel, azokból minden jelenlévő kapott egy-egy szeletet.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
