A betlehemi láng Kárpátalján

1986-ban egy osztrák cserkész ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés Bazilikában égő láng lett. Azóta — a cserkészek szervezésében — évről évre elviszik ezt a lángot karácsony előtt Bécsbe, ahol nagyszabású ünnepség keretében veszik át az egyes országok, nemzetek küldöttségei. Speciális lámpákkal, mécsesekkel szállítják haza, s aztán kézről kézre adják a cserkészek, hogy mindannyian elvihessük otthonunkba.

Az otthonokban fénylő betlehemi láng imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különböző pontjain élő keresztényekkel, és elmélyíti az adventi készület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított láng, a béke lángja, azt jelképezi, hogy akárcsak a lángot, a békét is embertől emberig kell továbbítani.
Kárpátaljára 1990 óta jut el a láng. Két éve egészen Bécsből hozták haza cserkészeink, múlt évben pedig Beregszászban volt az első lángelosztó ünnepség.

A Betlehemben meggyújtott béke lángját idén a munkácsi római katolikus székesegyházban fogadták a kárpátaljai cserkészek, valamint az összegyűlt római és görög katolikus, illetve református hívek. December 19-én a sötétbe borult templomba két kiscserkész hozta be a lángot; percekig ez volt az egyedüli fényforrás. Ezalatt a picike hegedűből, amelyet egy másik kiscserkész szólaltatott meg, szép melódia hangzott fel a templom csendjében.
Az ünnepség elején Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) elnöke köszöntötte mindazokat, akik eljöttek a betlehemi láng fogadására. Röviden elmondta a láng útját Betlehemtől Bécsen át, Magyarországon keresztül Munkácsig. Mindhárom felekezet jelenlévő lelkipásztora rövid elmélkedést tartott arról, amit a betlehemi láng jelképez: Pogány István, a római katolikus egyházmegye általános helynöke, Taracközi Gerzson munkácsi református lelkipásztor és Marosi István nagybégányi görög katolikus parochus, aki cserkészként a régi lángfogadások kalandos történeteiről is megemlékezett, amikor még gyalog, biciklivel, vonaton, egyszerű gyertyával vitték tovább a lángot, amely számtalanszor kialudt, s ilyenkor mindig vissza kellett fordulni, újra meggyújtani. Ugyanilyen élményeket elevenített fel Popovics Béla, a KáMCSSZ tiszteletbeli elnöke is.
A jelenlévőket köszöntötte Szaliczky Endre, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja is.
Idén először Lembergből is érkeztek lengyel cserkészek, tizenöten, hogy Munkácsról, a kárpátaljai magyar cserkészektől vegyék át a lángot, és vigyék el övéiknek. Vezetőjük köszöntötte a kárpátaljaiakat, és örömét fejezte ki, hogy ezzel a gesztussal feleleveníthetik és megerősíthetik a hagyományos lengyel-magyar barátságot is.
A beszédek között a munkácsi római katolikus székesegyház ifjúsági kórusa, illetve a munkácsi cserkészlányok gitáros együttese karácsonyi énekekkel, dallamokkal színesítette az estét.
Az ünnepség végén sorban vették át a lángot az egyes cserkészközösségek: először a lembergiek, aztán a kárpátaljaiak: a Munkácsról, Beregszászból, Nagyszőlősről, Rátról, Benéből érkezettek. Majd minden jelenlévő is meggyújthatta a magával hozott gyertyát: láncot alkotva, egymás mellett állva várakoztak, mindenki a mellette levőnek adta tovább a lángot, mígnem gyertyafénybe borult az egész templom. A bensőséges és örömteli hangulatú ünnepség után mindenki hazasietett, hogy otthonában is elhelyezze a lángot, és továbbadja azt barátainak, szomszédjainak. Hiszen a betlehemi láng akkor teljesíti feladatát, ha nem tartjuk meg magunknak, hanem tovább adjuk. S nem elég, ha csak a gyertyát gyújtjuk meg vele: szívünket kell, hogy fellobbantsa, hogy ezt a lángot egész évben tudjuk adni és adni másoknak.