20 éves a Révész Imre Társaság

Ezekben a napokban Kárpátalja legpatinásabb képtára, a Boksay József Szépművészeti Múzeum a helyszíne Ungváron annak a reprezentatív kiállításnak, amelyen a húsz évvel ezelőtt alakult Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága tagjainak válogatott alkotásait mutatják be.

A jubileumi tárlat megnyitóján a tizennégy alapító tagból négyen – Jankovics Mária iparművész, Tóth Lajos, a Társaság első elnöke, valamint Szemán Ferenc (Öcsi) és Veres Péter festőművészek – már nem lehettek ott. Emléküknek egyperces néma csenddel adóztak.

A jelenleg huszonkét tagot számláló révészesek – Balázs István, Benkő György, Berecz Margit, Erfán Ferenc, Hidi Endre, Hrabár Natália, ifj. Hidi Endre, Iván Ambrus, Keisz Gellért, Kolozsvári László, Kopriva Attila, Kulin Ágnes, Magyar László, Matl Péter, Őri Mihály, Pálfy István, Petky Péter, Réti János, Riskó György, Szocska László, Tóth Róbert és Veres Ágota – ezúttal is szabad kezet kaptak. Saját belátásuk és tetszésük szerint válogathattak, mit mutatnak be régebbi és újabb alkotásaikból.

– Semmilyen megkötéssel nem riogattuk a kiállítókat – nyilatkozta a megnyitó előtt lapunknak Erfán Ferenc, a jubileumi tárlatnak helyt adó intézmény igazgatója. – Mind műfaji, mind tematikai, mind pedig mennyiségi szempontból mindenki olyan és annyi művével lehet jelen a tárlaton, amit és amennyit jónak lát, hiszen a társaság szellemisége, a helyi közösség és az általános magyar kultúra sajátosságainak a bemutatása a lényeg, amely egyértelműen visszaköszön valamennyi alkotásról.

A kárpátaljai és a határainkon túl élő művészetkedvelők is nyomon követhették, hogy a mögöttünk hagyott két évtized alatt a Révész Imre Társaság tagjai mit tettek le az asztalra. A hazai bemutatókon kívül többek között tárlataik voltak Budapesten, Varsóban, Krakkóban, Hannoverben, Szófiában. Megtartva egyéni stílusjegyeiket, egymást kiegészítve és erősítve képviselték azt a művészeti felfogást, amely a kárpátaljai festőiskola nyomdokain haladva egyrészt őrzi és követi a nemzeti hagyományokat, másrészt alkotó módon fogadta be, dolgozta át az új idők új fuvallatainak divatváltozásait, irányvonalait.

Az alaptéma mindegyikük számára adott volt: a megye és a helyi sajátosságok be- és felmutatása, ami számukra „csak” esztétikai felfogás és technikai megvalósítás kérdése. Örök, de ugyanakkor állandóan változó kifejezésmód, amely magába foglalja a kompozíció, a harmónia és az anyag szépészeti, valamint plasztikai erejét, párosulva a művészi koncepció olykor hónapokig vívódó csodálatos drámáival. Röviden mindaz, ami e kies tájat és emberét jellemzi.

Ésszerűség és szenvedély, indulat és logika megfelelő aránya, az öröm mámorának és a munka gyötrelmének vegyülete. Ebben nyilvánul meg a művészi zsenialitásuk ereje. A festő és iparművész egyszerűsít és szelektál. Áldozatokat hoz, mert érzi és tudja, hogy mi a sok és mi a kevés. Az alkotás sohasem lehet eléggé puritán. A festőiség forrásai kimeríthetetlenek. Elég megváltoztatni egy domináló színt, egy vonalat, egy ritmust, egy mozdulatot, egy kontraszthatást, és minden átalakul, az ellenkezőjére változik.

A jó alkotóművészt nem a téma indítja meg, hanem a vonalak és a színek harmóniája, amit igénye és akarata szerint tud irányítani, formálni. Ezt teszi a keramikus, a fafaragó, az ötvösművész, s a többi válfaj művelője. Ha pontosan akarja kifejezni magát, inkább az érzékeire hagyatkozik, mintsem a gondolataira. Megérteni a festmény, a grafika, a szobor vagy a textil jelentését annyi, mint osztozni a művésszel az emócióban.

A kárpátaljai természet bősége ezer meg ezer kombinációt kínál és harmonikus valamennyi elemének a legkisebb részletéig. Nem felelős a véletlen hatásokért, sem pedig az emberi beavatkozásokért. A növényzet zöldjének és az ég kékjének választóvonala, a hegyhát görbéi és párhuzamosai gyakran keltenek diszharmonikus hatást, de a művész nem engedhet a csapongó gondolatok csábításának, mert az itteni táj így tökéletes, vallják a révészesek. És igazuk van!

Talán a legszebb példa ennek alátámasztására a beregszászi Benkő Györgynek, a társaság egyik doyenjének a megnyitón mondott vallomása:

– Kenyerem javát már meg­ettem, de még mindig nem tudok betelni szülővárosom, Beregszász szépségeivel, varázsával. Újabb és újabb csodálatos zegzugát fedezem fel. Egyszerűen fantasztikus! Ha még 63 évet élnék, akkor sem tudnám ódon utcáinak minden apró rezdülését és csodáját vászonra vinni.

A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának tevékenységét 2006-ban a magyar kormány Kisebbségekért Díjjal ismerte el. Benkő György, Magyar László, a társaság jelenlegi elnöke, Hidi Endre és Matl Péter a Magyar Köztársasági Érdemkereszt különböző fokozatait kapták meg elismerésül az elmúlt évek során.