Április 24-e a népviselet napja. Ebből az alkalomból mutatjuk be a nagydobronyi népviseletet. E héten a nők hagyományos öltözékével ismerkedhetnek meg.
A nagydobronyi népviselet kellékeit a „kivetkőzés” időszakában átvarrták divatos ruhákká, blúzokká, szoknyákká, illetve elavultak vagy eladták őket a régiségkereskedőknek. Egyetlen eredeti példányát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola textilmúzeumában őrzik.
De miből is tevődött össze egy hagyományos dobronyi nő öltözéke?
Felső testükön ingvállalt hordtak, ami a nyakánál sűrűn be volt ráncolva, elől pedig gombolódott. Bő ujjait könyök alatt ráncolással szűkítették és beszegték. A pendely (alsószoknya) fehér háziszőttes vászonból vagy gyolcsból készült. Nagyon bő, a derékon ráncolt, 4-5 szélből. Elől nyitott volt egy arasznyira, hogy fel tudják venni, a derekukra madzaggal erősítették, amit a korcba húztak vagy varrtak be.
A lányok, fiatal asszonyok blúzt viseltek, ami a mell alatti részén vászonnal béleltek, jól szűkre szabva. A vállnál vállpárnaszerű betoldás volt. Elől gombokkal záródott.
A blúzt csipkék, szalagok díszítették, hűvösebb napokon viselték az ingváll fölött. Az ingváll fodrát kihúzták a blúz ujja alá, így díszesebb lett.
Az idősebb asszonyok ujjast hordtak, amelyik derékig pászos, deréktól bő fodorral díszített, az ujja könyökig bő, onnan szűkre volt szabva, sötétebb színű, delin vagy kázsmér anyagból készült. A pendely fölé 3-4 alsó szoknyát vettek, ki is keményítették és erre került a színes felső szoknya, ezt Dobronyban kabátnak nevezték. Nagyon sok anyagot igényelt, 5-6 szélből varrták sűrűn, darázsolással beráncolták. Rózsás mintájú volt, az anyaga kázsmér, selyem, delin, bársony lehetett, elől nyitott, madzaggal erősítették a derekukra. Elől a hasítékot vagy a betoldást a kötény takarta, ami egy árnyalattal világosabb, elütő színű volt, mint a kabát. 
A kabátot „aljalóval” díszítették, ezt belülről varrták rá.
Külsejét szalaggal futtatták körbe, és apró szemű gyöngyökkel díszítették. Az ingvállra lajbit is felvehettek, ez a lányoknál színes, pászos, az eleje farkasfoggal, gyöngyökkel, szalagokkal díszített. Hidegebb időben vállkendőt, „nyakbavalót” viseltek, amit háromszögre hajtottak, a mell fölött keresztezték, hátul megkötötték. Anyaga kázsmér, selyem, kézzel hímzett, de vászonból, gyolcsból, olcsóbb anyagokból is készülhetett. Télen az idősebbek meleg kondor szőrű nagykendőt vagy gubát viseltek.
A viseletet csizma egészítette ki, ráncos szárú, hátul a saroknál díszítés. A csizmába kapcát húztak, ami gyolcs vagy parhet téglalap alakú anyag volt, hogy ne sértse fel a lábat, és télen melegebb legyen. Nyáron mezítláb vagy bocskorban jártak. A bocskor talprészét elvásott csizmaszárból készítették, a széleket átfúrták, bocskorszíjjal rögzítették.
A cikk Badó Margit történész Nagydobronyi ünnepi textilek és népviselet című előadása nyomán készült, az archív fényképek Varga Sándor helytörténész Fénnyel rajzolt emlékezet című könyvéből származnak.
