1646. április 24-én Ungváron, a vár Szent György templomában zajlott le az az esemény, amit az utókor az ungvári unióként ismer.
Bár a történések pontos menete még ma is tisztázásra vár, tény, hogy ezekben az években az ungvári uradalomban megszületett a görögkatolikus egyház, mégpedig az alábbi három feltétel mellett:
1. Az unió elfogadása után a bizánci rítus sértetlen marad, vagyis a katolikus fél nem tesz kísérletet a latin rítus bevezetésére.
2. A közösség vezetőjét az évszázados hagyományoknak megfelelően választás útján jelölik ki. A választást a Szentszék megerősíti.
3. Az uniót elfogadó papok megkapják ugyanazokat a jogokat és kiváltságokat, amelyekkel a latin rítusú papok rendelkeznek. A három feltétel teljesüléséért cserébe a görögkatolikusok elismerték a pápa főségét és a katolikus egyház tanítását.
Az Ungvárról kiinduló kezdeményezés lassan terjedt el az ország északkeleti régióiban. A munkácsi uradalomban csak 1660 után valósulhatott meg az unió, amikor Rákóczi György fejedelem meghalt, s özvegye, Báthory Zsófia visszatért a katolikus egyházba. A munkácsi Szent Miklós monostor csak 1664-ben lett görögkatolikus, amikor a már 1651-ben megválasztott Taraszovics-utód, Parthén Péter püspök engedélyt kapott Báthory Zsófiától a monostor elfoglalására. A következő években, évtizedekben déli és keleti irányban is terjedt az unió, de csupán 1721-ben, a máramarosi térség uniójával zárult le.
Néhány esztendeje az eperjesi püspökség levéltárából előkerült az unió feltételeit rögzítő okmány egyik példánya, amelyet 63 Ung és Zemplén vármegyei lelkész írt alá.
